Bonyhád belső történelmi magját a városban és külső részein álló kéttucatnyi műemléképület körébe tartozó több lakóház is gazdagítja. Ezek a Perczel Mór utca centrum felőli szakaszán, a páros oldalon láthatóak. A három ház részben eltérő stílus és ezt meghatározó, gyorsan fejlődő korszellem megjelenítője.
Bonyhád nemzetközi hírű üzemét 1909-ben alapították és jegyezték be. Nemzetközi hírnevét a zománctábla-gyártással szerezte meg, ennek is köszönhette 1926-ban a kiállítási aranyérmet.
A régebbi nevén magyar pirostarka kettős hasznosítású (tej- és hústermelő), Magyarországon kialakult marhafajta, amely törvény által is védett. A 19. század első felében a kimondottan hústermelő marhának számító magyar szürkemarha helyett igény jelentkezett egy elsősorban tejtermelő fajta iránt. A magyartarka kialakulására több marhafajta hatással volt, de főként a Tolna megyei földbirtokosok által Svájcból behozott berni fajta.
A 18. század utolsó évtizedeiben Székelyföldet elhagyva a soknemzetiségű Bukovinában alapítottak magyar falvakat a bukovinai székelyek, ahol létszámukat megsokszorozták. Andrásfalva, Hadikfalva, Fogadjisten, Istensegíts és Józseffalva népe, több mint háromezer család 1941-ben települt haza Magyarországra. 1945-től jelentős számban Bonyhádon és környékén is élnek.
A Jézus születését megjelenítő dramatikus szokás eredetileg házaló népi színjáték volt, amelynek mára főként színpadon, iskolákban, szabadtéren vagy akár templomokban bemutatott változata terjed.
