A neves egyháztörténészként ismert egyetemi tanár, premontrei kanonok 1895. február 17-én látta meg a napvilágot Bátaszéken, és itt is távozott el az élők sorából 1970-ben.
A premontrei rend tagjaként az I. világháború utolsó évében szentelték pappá. Egyetemi tanulmányait Budapest mellett Innsbruckban is végezte. Már munkássága kezdetétől foglalkoztatta a Katolikus Egyház magyarországi története, eleinte a török uralom utáni időktől az I. világháborúig. Ezen mukássága elismerésére 1933-ban lett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára. Az 1940-es években pedig a Szegedi Egyetem rendes tanáraként működött. 1950-től lelkészként szolgált és levéltárosként is dolgozott. Leghíresebb munkája az 1973-ban Münchenben kiadott A Katolikus Egyház története Magyarországon 1914-ig címen megjelent műve.