A város egykori központjában a Duna fölé emelkedő magaslaton áll. A folyó felől tégla várfalak veszik körül. Az erődítmény magját a több néven is emlegetett Csonka-, vagy Öreg- vagy Török-torony adja, amely a 15. és a 16. század fordulóján épült.
Dunaföldvár több lakóháza mutatja a 19. századi polgárosodás jeleit. A közülük egyedül műemléki védelmet élvező Béke téri 1860 tájékán épült romantikus stílusban.
A tizenkét mozaikból álló védett terület egyik része kiterjed Dunaföldvár külső területeire is. Tolna és Fejér megye határán több védett és újonnan védelembe vont terület összevonásával 1999-ben jelölték ki.
Földvár fontos dunai átkelőhely volt és mezővárosnak számított. A településnek ezt a jogállását I. Lipót király 1703. évi rendelete erősítette meg, amelyben évi három országos vásár megtartására jogosította fel a települést.
Dunaföldvár a Duna jobb partján fekszik, szinte az ország közepén. A 6-os, a 61-es és 52-es számú főutak találkozása, a Dunán átívelő híd az ország egyik fontos csomópontjává avatta a kisvárost. A település lakói ma is főként a mezőgazdaságból, illetve a kereskedelemből élnek.
A honfoglalás kori "falucska" szerencsés fekvése és a nagy vonzáskörzete révén indult fejlődésnek.