Őcsényben látta meg a napvilágot 1891. január 6-án, de életpályája a kisebb Sárpilishez kötötte, 1974. március 10-én ott is halt meg. Az 1946-ban megalakult Sárpilisi Népi Együttesnek egyik alapító tagja volt. Országos ismertséget szerzett több mint félévszázados táncos tevékenységével.
Alsónyéken az 1885-ös esztendőben született, de magát sárpilisinek tekintette, ott hunyt el 1967-ben. A sárközi néphagyomány őrzésében végzett kiemelkedő tevékenységet. Faluja nótafájaként is híre támadt, és több mint kétszáz népdal följegyzése is az ő nevéhez fűződik. Mesteri módon táncolt, aminek a mikéntjét gyermekkorában tanulta el elsősorban lakodalmakban az idősebb generáció tagjait lesve.
A Sárköz a magyar területek közül az elsők között tért át a protestáns hitre. Legkisebb falujának református templomát 1797-ben építették fel klasszicizáló késő barokk (copf) stílusban.
Sárpilis
Sárpilis a Sárköz legkisebb települése, a lakosság száma sohasem haladta meg az ezer főt. Első okleveles említése 1381-ből származik. A Rákóczi-szabadságharc alatt a falu lakatlanná vált. A pilisiek 1722-ben kötöttek szerződést Jány Jakab bátaszéki apáttal a falu megszállására, mely szerint visszakapták régi határaikat.
Az ármentesítés után Sárpilisen is birtokba vette a lakosság a faluhatár egész területét, a szántók területe jelentősen megnőtt, a szőlőtermesztés továbbra is fontos maradt.