Az egyhajós kis kápolna, amelyet a helyi németség Mariahilf néven is említ, az út sarkán szabadon áll. Barokk stílusban emelték az 1760-as években. Kápolnaépítési szándékát 1762-ben foglalta írásba Szentgotthárdi András bátaszéki kereskedő, aki egyben akkori 400 forint adományt biztosított erre a célra.
A kápolnát az 1980-as években felújították, falképeit és belső értékeit 2000-et követően megkutatták. A kápolna oromfalas homlokzata fölött kis fa harangtorony áll. Berendezése főleg 18. századi, egy része a nagytemplomból került ide, így a hordozható Mária-szobor is. A szentély falképei a 18. század végéről származnak. Oltárán a passaui Mariahilf-kegykép másolata látható. Annak idején temető ölelte körül. A kápolna oldalában kőkereszt áll korpusszal, a lábazat domborműve Nepomuki Szent Jánost ábrázolja, ami azt bizonyítja, hogy hajdanán vízfolyás haladt erre.