Az épület magja egy feltehetően a 19. század közepén épült, földszintes, oldalfolyosós kúria volt. Jelenlegi tömege és homlokzatai az 1928-as átépítéskor alakultak ki. Az államosítás előtti utolsó tulajdonosa az Illés család volt.
A nyugati homlokzati tornyos kápolna a település feletti fennsíkon szabadon áll, késő barokk stílusban épült 1832-ben, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a fő- és az oldalhomlokzatokon három, illetve egy-egy ívvel megnyitott toronyaljjal.
Bezerédj István 1818-ban nagyanyja, Gindly Zsófia öröksége révén került Tolna megyébe átvenni az öröklött birtokot. 1838-ban Bezerédj István Hídja pusztai birtoka egy részén megkezdi a jövendő szedres község telepítését. Ez évben köt szerződést medinai jobbágyaival a kilenced megváltásáról és a települő lakók egy részével írásbeli szerződést köt.
A ma is látható hídjai romos kápolnát kúriája közelében Bezerédj István második felesége, Bezerédj Etelka építtette 1863-ban, neogót stílusban. Ekkor Hídja még virágzó birtok volt, pusztai iskolával, selyemgyárral, kúriával.
Bezerédj Amália a reformkor klasszikus műveltségű nemesasszonyai közé tartozott. Beszélt németül, angolul, franciául és latinul, kiválóan játszott hárfán és zongorán. Költő, pedagógiai író, az első magyar gyermekkönyv, A Flóri könyve szerzője.
Egész életében a maga sajátos eszközeivel harcolt a nők egyenjogúságáért, a kisgyermekek magyar nyelvű neveléséért, a nők közéleti szereplésének elfogadtatásáért az irodalom, a zene és egyéb művészetek és a tudomány területén.
Az eperlevél biztosítása érdekében nagy számban ültetett szederfákról kapta új nevét. Bezerédj a község alapításakor arról is rendelkezett, hogy a tanító köteles faiskolát tartani, a legjobb diákok között évente 6 gyümölcs-, 6 dió és mintegy félszáz eperfát kiosztani. A II. Világháborúig Szedres fejlődésében a nagybirtok rendszer hatása érvényesült. Az emberek nagy hányada a környező pusztákon élt. 1945 után mezőgazdasági nagyüzemek jöttek létre és kialakult a település mai arca.