Utcavonalon, saroktelken álló, L alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős klasszicista épület eredetileg a Szeniczey családé volt, majd Neumann kékfestő birtokába jutott. Műhelye az udvari szárny végében működött.
Az utcai szárny a 18. század végén, a 19. század elején épült, az udvari szárny valamivel későbbi. A 19. és a 20. században többször átalakították. Fejlemezes pilaszterekkel tagolt utcai homlokzatának déli sarka lekerekített. A bejárat a dél-keleti homlokzaton nyílik. Átalakított udvari homlokzat előtt oszlopos, architrávos folyosó fut végig. Az utcai szárnyban két boltozott helyisége, egyébként síkfödémes helyiségei vannak.