Nepomuki Szent János vértanú Közép-Európa legnépszerűbb védőszentjei közé tartozik. Bár a gyónási titok megtartásáért szenvedett mártírságot, a térségben elsősorban a vizek mellé épült településeken állítottak neki szentelt szobrot mint a kínzás utáni halált a Moldva vízébe fullasztva elszenvedőnek, így a vizek pusztítása ellen is védőnek.
Rokokó stílusban a 18. század második felében építették fel. A korábban a gróf Wallis család, azután a gróf Apponyi család tulajdonában lévő tolnai uradalmat 1742-ben szerezte meg gróf Festetics József. Ezt követően építtették fel a kastélyt, amely az 1844-es esztendőben tűzvész áldozata lett, ezért meg kellett újíttatni.
Egykor Tolna volt a Duna alsó „fővárosa”, kikötője már a középkor végétől jelentős szerepet játszott. A dunai holtág a folyamszabályozás során 1850-ben alakult ki, a Duna jobb parti ármentesített területén húzódik, közigazgatásilag nagyrészt Tolna városhoz tartozik.
A Duna szabályozását követően lerekedt morotva-tó maradványa. Nádas és fűzláp borítja. Sok állatfaj részére nyújtja az élő-, a szaporodó-, a táplálkozó- és a telelőhelyet.
Bezerédj Pál kezdeményezésére 1898-ban fogtak a Tolnai Selyemfonógyár építéséhez. A magyar állam tulajdonában álló gyárban az üzemszerű termelés 1900-ban indult.
