Kölesden a népviseletből az 1920-as években kivetkőztek, és ma már csak néhány ládafiában található meg a hagyományos öltözet. A fellelt vőlegény- és női ingeken, zsebkendőkön, fehérkendőkön, jegykendőkön gazdag fehérhímzés látható.
A német betelepülés nagy hulláma a 18. század első harmadában érte el Gyönköt. Az itt meghonosodottak nagy többségére téves a környék magyar köznyelvi sváb megnevezése. A családok zöme ugyanis Hessen környékéről érkezett. Onnan hozták magukkal őshazájuk kultúrkincsét.
A református templom védett műemléki érték, az 1720-ban emelt imaház helyén épült az 1733-ban már romos, középkori templom köveinek felhasználásával. A templom nyugati homlokzata elé épült tornyát 1788-ban építették meg az utcai bejárattal és a toronyórával együtt.
A sióagárdi gyűjtemény az 1800-as évek végének, 1900-as évek elejének magas színvonalú szőttes gyűjteménye. A mindennapi használatban szereplő textíliák magas esztétikai színvonalon készültek, melyeket az 1900-as években is mindennap használtak. (Az 1800-as években még az egész háztartás szükségletét otthon szőtték.)
Fodorné László Mária a szövéssel 13 éves korában ismerkedett meg. 1970-ben a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezetbe ment dolgozni, ahol több szövéstechnikát és nagyon sok mintát tanult meg az ott dolgozó mesterektől pl. Széles Józsefnétől, Ács Istvánnétól.
