Az őcsényi tájház a Duna szabályozás után meggazdagodott őcsényi református középparasztság tárgyi emlékeit őrzi. A tájház épülete valamikor a 19. század első felében épült, mai formáját az 1880-as években nyerte el akkori tulajdonosa, Deák István gazda idejében.
Stockinger Artúr egyre bővülő fejfedőgyűjteményét eleinte csak a látogatói ismerhették meg. A falu népének azonban egyáltalán nem volt ismeretlen a gyűjtemény, mert Artúr atya rendszeresen hordta a kalapokat: gyakran így ment ügyeit intézni vagy csak egyszerűen sétálni. Ebben nem valami különcködés vezette, hanem az ismeretterjesztés, a tanítás vágya, és az, hogy egy szűkebb közösségben élők is megismerhessék távoli népek kultúráját.
Bezerédj Amália a reformkor klasszikus műveltségű nemesasszonyai közé tartozott. Beszélt németül, angolul, franciául és latinul, kiválóan játszott hárfán és zongorán. Költő, pedagógiai író, az első magyar gyermekkönyv, A Flóri könyve szerzője. Egész életében a maga sajátos eszközeivel harcolt a nők egyenjogúságáért, a kisgyermekek magyar nyelvű neveléséért, a nők közéleti szereplésének elfogadtatásáért az irodalom, a zene és egyéb művészetek és a tudomány területén.
Népviseletek varrásával, viseletes babák készítésével 1990 után kezdett el foglalkozni, ettől kezdve főleg ez töltötte ki az életét. Otthonában százötven zsűrizett babából álló gyűjteménnyel büszkélkedhet.
A Tájház állandó kiállításon mutatja be a Duna szabályozását követő időszakban kialakult paraszti portát, életmódot, népviseletet, népművészetet. Leggazdagabb anyaga a textilgyűjtemény. Igen értékesek a lakástextíliák, szőttesek, hímzések és csipkék. Gazdag az egyházi élettel, népi vallásos gyakorlattal kapcsolatos emlékanyag is. Meglepően sok az irat: népiskolai füzet, régi tankönyv, egykori bizonyítvány, végrendelet, hagyatéki leltár stb. A lakóépülethez pajta és istálló csatlakozik.
