Tamási határában feküdt az elpusztult középkori Henye falu. A nevét a településről kapó köznemesi család tagjai többször említést kapnak a környék történelmében. A falu a török időkig volt lakott. Egykori középkorból származó templomának maradványai kétszáz évvel ezelőtt még láthatóak voltak.
A templomot 1792-ben adták át, klasszicizáló későbarokk (copf) stílusban az egyházközség saját – részes aratásból származó bevételeinek – költségéből emelték.
A város déli részén 1746-ban épült a kápolna elődje, építtetője Hefner János volt. Ennek helyén emelték a 19. században a klasszicista stílusú, 1869-ben felújított jelenlegi épületet.
A híd szomszédságában, a 65. számú ház telkén elkerítve, hasáb alakú talapzaton álló festett kőszobor.
A falu felett emelkedő dombon, szabadon áll. Egyhajós templom, nyugati homlokzati toronnyal, poligonális záródású szentéllyel, kontyolt nyeregtetővel. A toronyaljba törtvonalú szemöldökpárkány alatt nyíló, kőkeretes kapu vezet, szemöldökén és felette kőtáblán német nyelvű építési felirat 1785-ös évszámmal.
