A korszerű mozaik megteremtésében Mattioni Eszternek elévülhetetlen érdemei vannak. Ezen ősi technika XX. századi továbbfejlesztésével lehetőséget adott a mai modern épületek külső és belső tereinek művészi újragondolására, hogy művelődési központok, gyárak, otthonok, irodaházak is esztétikai hangsúlyt kapjanak. Mind festményeivel, mind hímesköveivel kiemelkedő képviselője, megörökítője a magyar népművészet, népviselet, esküvők, táncok és búcsúk világának.
1896-ban született, és kilencven évet ért meg. A sárközi szövés kiváló mestereinek egyikeként őrzi nevét nemcsak Decs, hanem az egész sárközi népművész társadalom. Már fiatalon, az 1920-as évektől kezdődően rendszeres részvevője lett a fővárosban bonyolított vásároknak, amelyeket a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szervezett.
Erdélyben született 1912-ben. Szülei tanítók voltak. Hadiárvaként katonai akadémiát végzett. Családjával együtt az 1950-es években Hortobágyra deportálták. Itt kellett élniük és dolgozniuk a Borsóstanyai munkatáborban. Szabadulása után telepedett Dombóvárra.
A szakmai körökben magas értéken jegyzett, telt hangzású, orgonaversenyre is alkalmas 200 éves hangszer Marschall József (Bonyhád) és Martz Ádám (Kistormás) műhelyében készült 1818-ban, amelyet a szekszárdi gyülekezet 1931-ben kapott adományként a bonyhádi gyülekezetből.
1921-ben látta meg a napvilágot, és 2006-ig élt. Szegény paraszti családból származott. A felnőttek mellett serénykedve már gyermekként elsajátította a maguk termesztette kender feldolgozásának fortélyait. Az élő sárközi hagyomány jóvoltából korán tett szert a szövésben is kiváló mesterségbeli tudásra.
