Alsónyéken az 1885-ös esztendőben született, de magát sárpilisinek tekintette, ott hunyt el 1967-ben. A sárközi néphagyomány őrzésében végzett kiemelkedő tevékenységet. Faluja nótafájaként is híre támadt, és több mint kétszáz népdal följegyzése is az ő nevéhez fűződik. Mesteri módon táncolt, aminek a mikéntjét gyermekkorában tanulta el elsősorban lakodalmakban az idősebb generáció tagjait lesve.
Az Alföldről a Duna szabályozásakor a Dunántúlra átszakadt Bogyiszló népviselete szigetszerű néprajzi jelenség. Nem annyira gazdag, mint a sárközi.
A népi műemléki védelembe vont ház 1880 körül épült. A földszintes épület vertfalú, náddal fedett, kontyolt nyeregtetős. Utcai oromzata deszkázott.
A népi műemlékvédelem alá helyezett és a 19. század első felében felépített egykori lakóház napjainkban a német nemzetiségi tájház szerepét tölti be.
A megelőző esztendőkben még nagyon leromlott állagú épület elárvultan várt jobb időkre. Az országjáró kirándulók számára azonban még abban az állapotában is közismert látnivalója volt a falunak ez az ipartörténeti jelentőségű objektum.
