Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottságának döntésével a „Sárköz népművészete: szövés, hímzés, gyöngyfűzés, viselet” a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe került.
A Dél-Dunántúl legnagyobb evangélikus temploma, amelynek a 18. század végéig nyúlik vissza az őseredete. Helyén egykor a magyarok imaháza állt.
Utcák által közrefogott dombon, kovácsoltvas kerítéssel részben körbekerített templomkertben áll két egymással összeépült templom. A kistemplom a 13. században gótikus stílusban épült fel, a nagy templom pedig klasszicizáló, késő barokk (copf) stílusban a 18. és a 19. század fordulóján.
A Szent Vér csodája 15. század elején nagy hírt szerzett a bátai apátságnak, országszerte ismertté tette. Királyok, főurak zarándokoltak Bátára búcsút nyerni. A katolikus lakosság körében a népi vallásosság a Szent Vér emléke mellett mondákat és népi imádságokat is megőrzött. Ez a szellemiség kihatott a társadalmi szokásokra, rítusokra és ünnepi eseményekre valamint a népművészetre, a hagyományos kézműves tevékenységekre is.
A török alatt elnéptelenedő települést a 18. század elejétől kezdték újranépesíteni. A betelepülőknek megígérték, hogy hét évig adómentesen termeszthetnek szőlőt.
