Váraljai Parkerdő, a Kelet-Mecsek TK részeként

A természeti csodákban és szépségekben gazdag dél-dunántúli Mecsek-hegység Tolna megyébe csak kis területen nyúlik be. Ugyanakkor a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet részeként Váralja község közigazgatási területén a megye is büszkélkedhet a kirándulók százait vonzó természeti adottságokkal. A vadregényes erdőt, a patakos völgyeket kedvelők szívesen járják ezt a vidéket. A földrajzi, geológiai adottságok miatt a természetes növény- és állatvilág fajokban itt igen gazdag. Váralja-Várfőn, a Völgységi-patak völgyéből meredeken kiemelkedő hegycsúcson kisméretű vár nyomaira bukkantak a régészek. A község felől a patakvölgybe indulva a falu utolsó házai után tárul a turista szeme elé a Parkerdő tavaival és pihenőhelyeivel. A völgy végén egy közel 600 méter magas hegy emelkedik: a Dobogó, Tolna teteje. Kisújbányától északra magasodik a Kelet-Mecsek magjának legmagasabb csúcsa. A kovás, tűzköves mészkövön kialakult talajtakarón szinte elegyfáktól mentes bükkös díszlik. Mivel ezen a vidéken komoly erdőgazdálkodás folyik, az állomány kissé egysíkú, kb 40-50 éves fákból áll. A hegytetőn sajnos nem élvezhetünk teljes panorámát: csak a fák között néha-néha felbukkanó tájrészletek mutatják - vagy inkább sejtetik, - hogy jóval (300-400 méterrel) a Mecseket körülölelő völgyek, dombvidékek szintje felett vagyunk. A csúcsot a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség egy kopjafával jelölte meg, amelyet egyúttal a Völgység jeles helytörténésze, az idejekorán elhuny Solymár Imre emlékének ajánlottak. Bár a csúcsra nem vezet turistaút, a közelében halad el a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra és a Dél-dunántúli Pirostúra. Korábbi elnevezése Teufeisberg, azaz Ördöghegy)volt. A Mecsek ötödik legmagasabb pontja, egyben itt van a megyehatár is. Az itt lakók egykori fő megélhetési lehetősége iránt érdeklődőket kis föld alatti Bányász Emlékhely is várja. A bányaszerencsétlenségek áldozatai előtt emlékmű tiszteleg. A Bányász Emlékhely 1997-ben a helyi bányász Egyesület és a Pécsi Bánya Kapitányság támogatásával jött létre. A több mint 200 éves múltra visszatekintő kőszénbányászat tárgyi emlékeit őrzi az utolsónak bezárt lejtaknában. Váralja község férfiainak többsége a bányákban dolgozott, ez biztosította a megélhetésüket. Az 1990-es években kezdődő bányászbezárásokat követően a községi önkormányzat és az itt lakó bányászok döntöttek úgy, hogy a két évszázados rendkívüli körülmények között végzett munkának emléket állítanak. A Karolina I. lejtakna épen maradt szintes kb 21méteres szakaszán alakítottak ki egy eredeti helyszínű és eredeti eszköz, valamint biztosítóelem és felszerelés bemutatására alkalmas helyet. 1995 nyarán kialakult elképzelés kivitelezésében partner volt az önkormányzat, a helyi és elszármazott bányászok, de a megkeresett vállalatok, hivatalok dolgozói is: a Mecseki Bányavagyonhasznosító Rt, a Pécsi Erőmű Rt Zobáki Bányaüzeme, a pécsi székhelyű Geopárd Kft, a Pécsi Bányakapitányság, az ÁNTSZ dolgozói. Az eszközöket a Mecseki Bányavagyonhasznosító Rt. Szászvári üzemétől, valamint a Pécsi Erőmű Rt. Zobáki Bányaüzeméből kapták.  A helyi bányászok eszközöket ajánlottak fel, valamint elvégezték a Karolin I. vágat javítását, takarítását, az előtte lévő terep rendezését és a kiállított biztosító elemek, gépek eszközök beépítését, elhelyezését. A helyi önkormányzat a valamikori szállítógép alapjára emlékművet épített. Az Emlékhely ünnepélyesen átadására 1997. szeptember 27-én került. Az emlékhely kialakításon dolgozó bányászok 1998-ban egyesületet alakítottak, mely az Emlékhely karbantartását, bemutatását végzi az önkormányzat támogatásával. Az emlékhely felújítása  2003-2004-ben történt meg a Bányászati Hivatal és az önkormányzat támogatásával. Örömmel várnak minden látogatót előre egyeztetett időpontokra. A látogatás ingyenes, a kísérők önként, díjazás nélkül végzik a bemutatást. Az emlékhely történetének részletes iratai a helyi Önkormányzatnál tekinthetők meg.