Regölyi régészeti leletegyüttes (földvár és halomsír)

A regölyi földvár vagy sánc, szorosan kapcsolódik a település múltjához. Hazai viszonylatban is jelentős történelmi emlék és számtalan kiemelkedő régészeti lelet fűződik a helyhez. A Regölyben feltárt pannon halomsír lelet jelenleg egyedülálló Magyarországon.

Földvár

Wosinsky Mór így mutatja be a regölyi sáncot:

„A regölyi sáncz a Kapos- és Koppány-folyó tágas völgyének találkozásánál egy mélyen benyuló sarkot képez. E kiválóan kedvező topographiai fekvést nagyon jól használták ki az őskor népei, a mennyiben rendkivül erős védművé alakították át e helyet, mely manap is ritka jó állapotban maradt fenn. Ez megyénkben az egyedüli őskori sáncz, mely nem hegytetőn, hanem csak dombon áll, de ehhez hasonló kedvező fekvést is alig találunk megyénkben. E sáncz Regöly-község északi végén van, s ugyanezen fekszik a község temetője. Északi és nyugati oldala kettős sánczárokkal védett, de jobban védte egykoron a mocsaras víz, mely a község felé eső, déli bejáratát kivéve, minden oldalról környezte. Azon részeken hol a sáncz fensíkja a víz felé lejt, a tizenkét méter magas sáncztöltésen kívül még igen széles árkokat is találunk. Hosszoldalai 400 és 600 méter között váltakoznak Ez megyénk legerősebben védett sánczai közé tartozik s bizonyára kiváló szerep jutott neki az őskorban osztályrészül. Ezt bizonyítja azon rendkívül sok s részben igenbecses borostyán és aranylelet, melyet a sáncz körül találtak

E leletek közül vannak ugyan kőkoriak s rómaiak is, de legnagyobb részük kelta, úgy hogy hazánkban eddig e sáncz szolgáltatta a legtöbb La Tene-kori leletet. Valószínű tehát, hogy a kelták emelték e védművet és ez volt a környéken legtekintélyesebb helyük; nagy keltakori pénzöntöde is volt itt, ahol nagy Sándor pénzeit nagyban hamisították.”

K. Németh András kiegészítése a regölyi sáncról:

„Ma már tudjuk, hogy a sáncokat a késő bronzkorban – mintegy 3000 évvel ezelőtt – emelték, így a területén valóban előforduló korábbi, többek között újkőkori leletek nem állnak összefüggésben a sáncokkal. A Dunántúlon több helyen vannak a regölyihez hasonló földvárak. Ezekkel megegyezően az itteni megerődített telep is törzsi központ volt a késő bronzkorban, az azt követő kora vaskorban és a kelták idejében is( Kr.e. IV-I. század), amikor a Hercuniates nevű törzs ált a Balatontól délre fekvő területeken. A regölyi telep jelentőségét jól mutatja az itt talált pénzöntőminta, a késő kelta pénzek egyik csoportját regölyi típusúnak nevezi a szakirodalom. A földvár a későbbi korokban is sokat megőrzött jelentőségéből. Római kori és népvándorlás kori leletek is a Sánc területén vagy közvetlen környékén láttak napvilágot.” Az 1994-1995-ben végzett régészeti ásatások során Árpád-kori templom nyomaira bukkantak a területén.

Halomsír

Regölyben 2011-12-ben egy nagyszabású régészeti feltárás folyt. A feltárt halom mintegy 2700 éves tárgyi leletei Közép –Ázsia és az ókori kelet felé, Itálián belül főként az etruszk területek felé mutattak párhuzamot.

Az ásatásnál meglepetés volt a Közép-Ázsiáig visszavezethető párhuzamok, amelyek a Fekete-tenger északi partján folyamatosan használt útvonalakra utaltak. A regölyi leletek alapján az útvonal elejét Közép-Ázsiától a Kaukázusig lehet jól visszakövetni.

A Regölyben feltárt, kora vaskori Kr.e. VII. század második felére datálható halomsír különlegességét az adja, hogy szerkezetére a Kárpát-medencében még nem volt példa, csak több ezer kilométerre Kazahsztánban találtak hasonlót.

Az építmény egy 13x13 méteres gerendaépület volt, amely valószínűleg nem csak a halott, hanem a temetés előtti különböző szertartások számára is készült.

A közösség vezetőjének halálakor feltehetően, a fejedelemmel együtt az épületet is „eltemették”. Az építmény körülbelül 3 méter magasan agyagos földdel körbehordták, és erősen ledöngölték. Ezután az épületet rituálisan felgyújtották, majd a halmot tovább növelve egy 60 méter átmérőjű 8-10 méter magas kurgánt építettek rá.

Az ásatás során az egykori központi építményt faszenes rétegeiből szokatlanul nagy mennyiségű, összeégett bronztárgy, ékszer, edény, tükör, fegyvertöredék, kerámiadarab került elő. A fegyverzet maradványai vas és bronz pikkelypáncéllemezek, illetve egy nomád harcmodorhoz tartozó, könnyű vascsákány mutatja az itt élt nép keleti eredetét.

Ugyancsak erre utal egy kereszt alakú, lovas kantárhoz tartozó szíj elosztó, amelynek Kazahsztánban, az újgaraki 84-es kurgánból ismerjük párhuzamát. Számos tárgy a kora vaskori Európához kapcsolja a leletanyagot, több nagy értékű presztízstárgy, például kultikus célra használt füstölőláncok, vékony falu nagy technikai tudásról árulkodó kerámiák pedig dél felé az etruszk kultúrára mutatnak.

Az egyetemes kultúrtörténet szempontjából is jelentőséggel bír egy alig négy centiméteres faragott Janus ábrázolás A kétarcú isten kultuszát Rómában a hagyomány szerint az Kr.e. VIII. és a VII. század fordulóján uralkodott Numa Pompilius vezette be. A Regölyben fellelt faragvány valószínűleg a világ legrégibb Janus-ábrázolása. Az ásatásokat Szabó Géza a Wosinsky Mór Megyei Múzeum régésze vezette.