Bölcskei víz alatti régészet és kőtár

Hazánkban a víz alatti régészeti kutatás a Bölcskei római kori kikötőerőd feltárásával kezdődött, Gaál Attila szakmai vezetésével. Előzménye egy 1973-as hajóbaleset volt, melynek mentési munkálatai során a búvárok egy feliratos téglát hoztak a felszínre. A kutatás 1983-ban kezdődött, majd 1987-92 között kiterjedt a rommező teljes területére és a folyó fövenyén fekvő leleteket begyűjtötték. Cousteau kapitány és csapata a Dunáról készített filmjükhöz az ásatás helyszínén is forgattak.

A bölcskei Duna-mederből az utóbbi évtizedek legjelentősebb római kori leletegyüttesét tárták fel. Ez a hazai búvárkutatás kezdetét is jelentette. Bölcske a római kori úthálózat egyik állomása volt, dunai átkelővel.A felszínre hozott mintegy ötszáz feliratos kőemlék segítségével Pannónia római kori történetét is jobban megismerhetjük. A feltárt leletek temetői sírkövek, pogány isteneknek szentelt oltárok voltak, melyet a katonaság a kőfejtésnél egyszerűbb építési alapanyagként használt, Aquincum és Adony között gyűjtötték össze őket. A bölcskei kikötőerőd 76 m hosszú és 58 méter széles volt, négy sarkán tornyokkal. Évszázadok alatt a Duna medre változásával építmény együttes a víz alá került. A a feltáráskor kiemelt téglák bélyegei arról tanúskodnak, hogy az erőd Kr. u. a 4. század első felében épült. A Dunából kiemelt római kövek méltó elhelyezésére és bemutatására Vass György paksi építész tervei alapján lapidárium létesült, amelyet 1996. október 13-án adták át. Elnevezését a kutatások neves régészszakértőjének és aktív résztvevőjének emlékére, Soproni Sándorról kapta. A magyarországi Limes szakasz részeként tervezik, hogy világörökségi helyszínné nyilvánítják. Mindamellett jelentős római kori helyszín, lelet együttes és úttörő a hazai víz alatti feltárások tekintetében.

A feltáráson és a kőtár avatásán készült felvételeket Gaál Attila bocsájtotta a Tolna Megyei Értéktár rendelkezésére.