Gindly-Benyovszky-kastély

Az egykori Gindly-Benyovszky-kastély késő klasszicista stílusban épült 1840 körül. A kastély nem a madagaszkári királyként elesett gróf Benyovszky Móric, hanem a testvére, Benyovszky Emánuel ágának tulajdona volt. A település szórt jellege miatt a birtokosok, így a Gindlyk, több kúriát is építtettek. Ez a barokk eredetű klasszicista, a XIX. század első felében emelt, később a Benyovszkyaké lett. Az épületet ma Kiss István szobrászművész családja lakja és gondozza.

A Paks-Kölesd közútról kb. 800 m hosszú bekötőúton megközelíthető egykori uradalom gazdag növényzetű parkban szabadon álló, központi épülete. A kastélytól nyugatra nagy kiterjedésű tó (hrsz.: 054) terül el.

A kastélyt Gindly Károly építtette feltehetően 1776-ban a mainál kisebb alapterületűre. Ezt látszik bizonyítani egy birtokjelölő határkő felirata, illetve, hogy egy 1787-es uradalmi vagyonleltárban már szerepel. Az U alakú kastély későbbi átépítését több fenn maradt adat is bizonyítja. Ilyenek pl. az épület mai belső folyosójára nyíló pince szellőzői, melyek az átépítés előtt a szabadba nyíltak. Ugyancsak ezt bizonyítja a kastély északi szárnyához épült toldalék, valamint a keleti főhomlokzat előtt álló pilléres-oszlopos porticus, timpanonnal.

Az épületet 1870 körül alakították át ismét, ekkor építhették a kocsiátjárót és egységesíthették a homlokzatokat. 

Jelen állapotában a déli homlokzaton még megtalálható a pincebejáró bábos kőkorláttal. A szobai traktus alatt boltozatos pince található. A földszinten síkmennyezetes helyiségek sorakoznak kályhafülkékkel. Aa középső szárnyban oldalfolyosóról nyíló szobák vannak, melyek részben klasszicista nyílászárókkal készültek. Két szobában a mennyezetet díszítő XIX. századi falképek lehettek.

A kastélyt építtető Gindly család kihalása után ( a XIX. század második felében) Gindly Mária és gróf Benyovszky Béla házassága révén a kastély a birtokkal együtt a Benyovszkyak tulajdonába került. A második világháborút követően államosították, de gróf Benyovszky Rezső haláláig (1953-ig) a kastély északi szárnyában lakhatott. Az épület pincéjét a paksi konzervgyár raktárként, illetve a déli szárnyát a Tamási Erdőgazdaság erdésze szolgálati lakásként használta. 1981-től Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész bérelte, majd meg is vásárolta 1991-ben.