A Tolnai Városháza a település legikonikusabb építménye. A régi községháza, amely még a selyemfonoda közelében volt, 1844-ben leégett. A helyreállított épület azonban a népesség növekedésével a növekvő feladatok ellátására a XX. század elejére kicsinek bizonyult, így már nem felelt meg a község ügyeinek intézésére. 1905. július 3-án kezdték meg az építkezést és 14 hónap alatt el is készült az új eklektikus községháza, amely ma is teljesíti feladatát.
Tolna talán legikonikusabb épülete a városháza. Ami egyszerre tükrözi a település egykori polgárainak sváb, „takarékos” gondolkodásmódját és azt a kitörölhetetlen meggyőződést, hogy Tolna város volt és mindig is az lesz, sorolják bárhová hivatalosan.
A XX, század elején a régi városháza a mai Festetich utcában volt, a Selyemfonoda közelében, és már teljesen elégtelennek bizonyult a növekvő népesség és a növekvő feladatok ellátására. A község akkori vezetői, Ezer József elnök bíró, Hochsteiger Mihály másodbíró, Partl József jegyző és Roboz János aljegyző voltak. 1904. május 8-án egy rendkívüli testületi ülésen elhatározták, hogy elengedhetetlenül szükséges egy új községháza felépítése. A helyéről is döntöttek, természetesen jó tolnai sváb szokás szerint a legolcsóbb lehetőséget választották. Addig két, hagyományos főtere volt a városnak, az egyik a régi városháza, Selyemfonoda, Festetics kastély határolta tér, a másik a templom és parókia, valamint a katolikus iskola és a Szentháromság szobor körüli utcák.
Három megoldás jött szóba. Az egyik a mai Szentháromság tér Fáy lakótelepi oldalán lévő két épület helye, a Geisz és az Aneigl házak. Ezek összesen 32.000 korona értékűek voltak. A másik a régi városközpont, ahol a községháza állt. Itt volt a régi postaépület, a Tűzoltó Őrtanya, a Selyemfonoda és a régi Festetich kastély. Az e mellett álló Partl ingatlan jött számításba 20.000 koronáért. A harmadik helyszín elég messze állt az akkori Tolna nyüzsgő életétől, csak a piacnapokon telt meg a tér. Ez volt az egykori Oroszlán vendéglő, az akkori II. Lajos téren. Ez az uradalom tulajdona volt, és csupán 12.000 koronába került. A döntő többség ez utóbbit választotta. Az akkori közgyűlés kimondta ugyan, hogy „kizárólag földszintesre építtessék”, de Fekete Ágoston, akkori plébános emeletes épületre tett javaslatot. Akkoriban a helyi plébános a képviselőtestület tagjaként beleszólhatott a település életébe. (Fekete Ágoston nagybátyja volt Fekete István írónak, aki többször is meglátogatta Tolnán.) Fekete Ágoston javaslata szerint a földszinti épületrészben üzlethelyiségeket kellene kialakítani, melyeket bérbe lehetne adni, ezzel csökkentve az épület fenntartási költségeit. Valamint jegyzőlakást is ki lehetne alakítani ugyanitt. A testület támogatta a javaslatot, de a legközelebbi képviselőtestületi ülésen már új javaslat született, az, hogy ne legyenek üzletek, nem illik egy városházához. A jegyző is elzárkózott az odaköltözéstől. Hiába volt minden érvelés, magyarázat, semmiképpen nem akartak boltokat az épületbe.
- Bő egy év alatt elkészült
1904. június 19-i közgyűlésen született meg a határozat, amely szerint Tolna pályázatot hirdet az új községháza terveinek és költségvetésének elkészítésére. Egy hónappal később döntöttek arról, hogy a régi községházát felajánlják Bezerédj Pálnak a selyemfonó bővítésére 8000 koronáért. Végül ugyanez év decemberében végleg döntöttek az egy emeletes épületről. 1905-ben 28 pályázat futott be az ország minden pontjáról. A tolnai Nahm József pályázatát fogadták el, egy emeletes, 761,54 négyzetméter alapterületű épületet. Költsége 98.379 korona és 43 fillér volt a terv szerint.
1905. április 24-én választották meg az építési bizottságot. melynek elnöke Wittinger Sándor építőmester, tagjai Stern Árpád, Budai János, Pirgi Ferenc, Felber Alajos, Kapéter József, Petrics József és Nahm József lettek. Májusban az építkezés vállalkozásba adása mellett döntöttek. A 17 pályázat közül a budapesti Koch Richard és Kallós Adolf pályázata nyert. 1905. július 3-án kezdték meg az építkezést, ami 14 hónapig tartott. Az alapkövet augusztus 19-én tették le, a leendő épület bal sarkára, a földszint padlómagasságába.
Az építkezés természetesen nem volt problémamentes, sztrájkok, minőségi kifogások hátráltatták a munkát, ami még így is nagyon gyorsan elkészült. Kifogás merült fel a sárgahomok minőségét illetően, a rosszul kiégetett falazótéglák miatt, a vizes tetőfa anyagot illetően. Ezek miatt még 1912-ben is pereskedtek a kivitelezőkkel.
- Községháza, tanácsháza, városháza
A tervezésnél Nahm József leírta, hogy nem kis időre, hanem évszázadokon át megmaradónak tervezte a községházát, így kellő vastagságú falakat, tágas helyiségeket tervezett, ami szolid, mégis erőteljes és masszív voltánál fogva jellemzi a települést és polgárait. Valamint, amikor Tolna ismét város lesz, ez az épület városházának is tökéletesen megfelel.
Az épület, ami elkészült volt községháza, tanácsháza, és amint tervezői megálmodták, városháza is lett. Sok minden történt a falai között, emléktáblákat helyeztek el falaira, Nepomuki Szent János szobra őrködött felette. Az eklektikus stílusú városházát párszor felújították, sokféle osztály működött benne, egy kis ideig a városi könyvtár is ott kapott helyet. De a mai napig megmaradt annak, aminek tervezték; a város irányítását szolgáló, fenséges nyugalmat árasztó szépséges épület, ami méltó nem csak városházának, de járási székhelynek is.
