A kurdi pannóniai üledékek ősmaradványai

Az alig 1100 lélekszámú Tolna megyei kistelepülés, Kurd neve nem ismeretlen a geológus szakemberek előtt. Országos, sőt nemzetközi szintű ismertségét a területén előforduló agyagos-homokos kőzeteknek és az azokból előkerült, mintegy 8-7 millió éves ősállatok maradványainak köszönheti. Több, a tudomány számára új puhatestűfajt írtak le innen. Közülük egy csigát, a Viviparus kurdensis nevű fiallócsigafajt a faluról neveztek el. A feltárások egyikét – mivel országos szinten a legjobban képviseli e

A geológus szakemberek Kurd mellett, a falu Lázi településrészének szélén jelölték ki a Pannon-tó deltasíksági üledékeit magában foglaló kőzetrétegtani egység, az Újfalui Formáció Tihanyi Tagozatának dél-dunántúli, országos jelentőségű földtani alapszelvényét (Pa-27). Az alapszelvény egy csuszamlás során korábban megsemmisült, új alapszelvény kijelölése folyamatban van. A Kurdon több helyen, így például a Kálvária közelében, a Damjanich utcában vagy a falutól keletre húzódó Csigás-árokban is megfigyelhető üledéksor anyaga a késő-miocén korszakban, mintegy 8-7 millió éve rakódott le a Kárpát-medence jelentős részét beborító, kissé sós vizű Pannon-tóban, megőrizve a beltó számos élőlényének maradványát. A rétegsort kövületekben, elsősorban puhatestűek (kagylók, csigák) héjaiban gazdag homok, kőzetliszt és agyag alkotja. Üledékszerkezeteik és ősmaradványaik tanulmányozásával megállapítható, hogy ezek a kőzetek a Pannon-tóba ömlő, nagy mennyiségű hordalékot szállító folyók deltáinak sekély részén, az ún. deltasíkságon rakódtak le.

A kurdi üledékek faunáját már a XIX. században többen tanulmányozták. A maradványok legalaposabb vizsgálója, Lőrenthey Imre 1894-ben 62 puhatestűfajt mutatott be közleményében. Az ősmaradványok között a leggyakoribb kagylók a szívkagylófélék (Lymnocardium-ok), a vándorkagylók rokonságába tartozó Congeria-fajok, és a folyami kagylók fajai (Unio-k, Anodonta-k).

A gazdag csigafaunából legfeltűnőbb a Viviparus kurdensis, a falu nevét viselő, nagyméretű fiallócsiga-faj. Több, a tudomány számára új puhatestűfajt írtak le innen, így például a Pyrgula toeroeki nevű apró csigát és az Anodonta rothi nevű tavikagylót. Kurd a típuslelőhelye egy, a földtani kor meghatározásában fontos kagylófajnak (Prosodacnomya dainellii) is.

A Kapos–hegyháti Natúrpark Egyesület és Kurd Község Önkormányzata 2017-ben első alkalommal, hagyományteremtő céllal csatlakozott a Magyarhoni Földtani Társulatkezdeményezéséhez, és szervezte meg a Geotóp-napot Kurd környéke gazdag földtani és felszínalaktani örökségének megismertetésére.

Bibliográfia:

- Róth Lajos (1878): Egy új Cardium-faj az úgynevezett „Congeria-rétegekből”. Természetrajzi füzetek 2/1. pp. 53–56.

- Lőrenthey Imre (1894): Kurd Tolna megyei helység pontusi faunája. Földtani Közlöny. XXIV. kötet, pp. 2–17. és 116–128.

- Brusina, Spiridion (1902): Iconographia molluscorum fossilium in tellure tertiaria Hungariae, Croatiae, Slavoniae, Dalmatiae, Bosniae, Herzegovinae, Serbiae et Bulgariae inventorum. Zagrabiae. Officina societatis typographicae.

- Horváth Janina (2008): A magyarországi pannóniai korú Viviparus fauna vizsgálata.

- Viviparus fauna biometriai vizsgálata és a lelőhelyeik genetikai szemléletű statisztika vizsgálata a dunántúli felszíni feltárások együtteseinek példáján. Diplomamunka. Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földtani és Őslénytani Tanszék. Szeged.

- Magyarország földtani alapszelvényei – 1:100 000. Magyar Állami Földtani Intézet. https://map.mfgi.hu