Apponyi-kastély és parkja

Az öt faluból és 30 pusztából álló Apari birtokot a Mercy család kapta/vette meg 1722-ben, központjává Hőgyészt tették és így a terület mint Hőgyészi Uradalom kezdte meg fejlődését. Az uradalom közel negyven év alatt több mint 20 000 holddal bővült a termőföld irtások és egyéb talajjavító munkálatok révén (ebben az időszakban, Tolna megyében csak az Eszterházy család dombóvári birtoka volt nagyobb). Apponyi György a király engedélyével 1773-ban vette meg a birtokot.

Apponyi György, aki 1776-ban Tolna megye főispánja lett, birtokát Antal fiára hagyta , aki azt 1784-88 között jelentősen átalakítja. Ekkor alakították ki az új főbejáratot az észak-keleti homlokzaton, melyhez díszes lépcsőházat csatlakoztattak, és új kápolna épült. Feltehetően ekkor nyerték el a homlokzatok jelenlegi formájukat. (Apponyi Antalt a kor egyik legműveltebb földesurának tartották. Barátságban állt Haydnnal, Mozarttal, ismeretség kötötte Beethovenhez és megfordult nála – igaz csak egy éjszakára – Liszt Ferenc is.)

Később testvére, Károly lett a kastély ura, de ő csak ritkán jelent meg ott.

Fia, Géza feleségével, gróf Széchenyi Paulával életének jelentős részét a kastélyban töltötte.

A kastély a főút mellett áll, kerítéssel körülvett tájképi parkban, négyzet alaprajzú, zárt udvaros, egyemeletes, részben alápincézett, nyereg-, illetve manzárdtetős. A kerítésben pillérek között kocsi- és egy–egy gyalogkapu nyílik. Homlokzata közép- és sarokrizalitokkal tagolt, az észak-keleti és dél-nyugat-i homlokzata Apponyi-címeres timpanonnal van lezárva, középrizalitján kőkeretes kapuk láthatók, a dél-keleti homlokzat előtt terasz.

Az épület felújítására 1890-ben került sor Ybl Miklós irányításával. Ekkor az udvari homlokzatokat átalakították, a dél-keleti szárny elé lépcsőház épült és az északi és nyugati sarkok elé íves zárterkély.

Géza 1928-ban bekövetkezett halálakor a kastély mauzóleumába temették el, maradványaik 1962-ben átkerültek a csicsói kápolnába.

A Vénusz-templom homlokzati oszlopsorának gerendázatán fűzérdíszítés, pilaszteres faltagolású belsejében falképek láthatók, copf stílusú, 1810 körül épült. Alatta földbe vájt, boltozott körpince van.

Az utolsó Apponyi, II. Apponyi Károly 1939-ben eladta a kastélyt az Országos Társadalombiztosítási Igazgatóságnak. Ezt követően kezdődött a pusztulás; a kastély 1940-ben leégett, ekkor pusztultak el az ebédlő stukkói, illetve a parkból különböző nagyságú területeket szakítottak ki, előbb üdülő, majd irattár volt. A második világháború idején lengyel menekültek szállása lett. Később katonai kórház és 1954-ig menekült görög gyerekek otthona volt.

Később nevelőotthon, iskola, majd újra gyermekotthon. A sokszori funkcióváltás miatt az eredeti belső térszerkezet a felismerhetetlenségig átalakult. A régi értékes növényállomány a gazdátlanság következtében elsatnyult, illetve össze-vissza nőtte be a parkot.

A kastélyt a 2000-es évek elején teljesen felújították és egy szálloda lett belőle, jelenleg nem működik.

A kastélyszálló rekonstrukciójával helyreállították a különleges dendrológiai értéket képviselő 5,5 hektáros ősparkot. A kastélykertben ma is értékes egyedek és igen jelentős méretű és korú fák találhatók, többek közt: platán, hárs, fenyő, ezüsthárs, ezüstjuhar, tiszafa, lucfenyő, jegenyefenyő, feketefenyő, oregoni hamisciprus, nyugati tuja, feketedió, zöld juhar, jegenye, kései nyár, nyugati ostorfa, japánakác. Az arborétumban található Magyarország valószínűleg legöregebb, közel 250 éves platánfája, melynek külön helyrajzi száma is van, mellette egy vérbükk is a környezet méltóságát növeli.

A kastélyhoz közel hat és fél ezer négyzetméteres ingatlanegyüttes tartozik, amely mintegy 5,6 hektáros területen fekszik.