Menü
Szekszárdon 1966-ban középiskolásokból alapított táncegyüttest Szabadi Mihály, Bessenyei- és Csokonai-díjas népművelő Szekszárdi Szövetkezeti Táncegyüttes néven. A művészeti vezető a Tolna megyei népcsoportok tánckincsének összegyűjtését és színpadi feldolgozását tűzte ki céljául. A kiváló minőségű gyűjtő, koreográfusi és táncpedagógusi munka néhány év alatt az országos mozgalom élvonalába emelte az együttest. A néptánc mozgalomba való beilleszkedés eredménye a Szekszárdi Néptáncfesztivál létrehozása, melynek 50 éve házigazdája az együttes, az egyesület.
Az 1970-es években megkezdődött a tervszerű utánpótlás nevelés. Az együttes ekkor vette fel a Szekszárdi Néptáncegyüttes nevet. Fenntartója az ÁFÉSZ, a MESZÖV és a Tolna Megyei Tanács mellett a Szekszárdi Városi Tanács volt. Az 1970-ben átadott Babits Mihály Megyei Művelődési Központ adott otthont az együttesnek, ahol kiváló körülmények között működhetett. Volt próbahelye, jelmeztára, a közösségi élethez klubterme, amelyet a táncosok maximálisan ki is használtak. A tervszerű, kiváló munkának megjöttek az eredményei, amelyekről fesztiválok, találkozók, külföldi utak dokumentumai mesélnek. Az együttes - Szabadi Mihály megyei módszertani munkáján keresztül - bekapcsolódott a kulturális seregszemlék megyei és országos hálózatának rendszerébe. Az 1970-es években megalapozódott az együttes módszertani szerepe a megyei hálózatban. Táborok, továbbképzések, versenyek tanúskodnak arról, hogy az együttes, de a benne táncoló egyének fejlődéséhez is nagyban hozzájárultak ezek a feladatok.
De nem csak a megyei kapcsolatrendszer épült ki. Az országban több baráti együttessel voltak közösen vállalt feladatok, műsorok, tevékenységek. Kiemelkedik ezek közül a székesfehérvári (ma Alba Regia) és a kalocsai (ma Kalocsai Népi Együttes) csoporttal működő kapcsolat.
A hetvenes-nyolcvanas években a Szekszárdi Néptáncegyüttes volt a házigazdája a táncház mozgalom helyi megnyilvánulásainak, melyet a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ szervezett. Ez a szerepkör a mai napig fennáll.
A kialakult minőségi munka azt eredményezte, hogy a nyolcvanas évekre több mint 100 fő fölé emelkedett a létszám. A legnagyobb „társadalmasítási” robbanást a 1979-ben kiépített „Játszó - Néptánciskola” elnevezésű gyermektánc tanfolyam jelentette, melyet Matókné Kapási Julianna tervezett meg. Az utánpótlás nevelés mellett az volt a célja ennek a tanfolyamként működő néptánc oktatási folyamatnak, hogy bevezesse az 5-10 éves gyermeket a néptánc világába, megismertesse őket a népzene, a néptánc alapjaival, valamint a jeles napok és a paraszti szokásvilág érdekességeivel. Ez a tanfolyami rendszer (90-150 gyermek) az országban elsőként foglalkozott óvodás korú gyermekekkel. Országos hírnevet szerzett sikereivel, számos más város műhelye vette át az ötletet és a tanmenetet. 1983-ban a Játszó - Néptánciskola elnyerte a Népművelési Intézet Nívódíját. Ez a forma 1990-ig sikeresen működött, folyamatosan biztosította az együttes táncos utánpótlását és egyben megalapozta a felmenő rendszerű néptánc oktatást. Az első gyermekcsoport 1981-ben „nőtt ki” ebből a folyamatból.
A Szekszárdi Néptáncegyüttesből 1983-ban lett Bartina Néptáncegyüttes. A méreteiben, szerkezetében folyamatosan bővülő együttesnél a személyi állomány is bővült. 1979-ben Szabadi Mihály mellé került a néptánc oktatóként és művelődésszervezőként tevékenykedő Matókné Kapási Julianna. A nyolcvanas évek közepére már 170 fővel működött az együttes.
A nyolcvanas évek elején lezajlott egy generációváltás is. Évről évre egyre sikeresebbé vált az együttes. Díjazott lett a szolnoki, a szekszárdi néptánc fesztiválokon, a Helikon ünnepségeken. Kitartó munkájuk dicsősége az Antológián való szereplés volt. 1986-ban Szabadi Mihály 20 év után átadta a művészeti vezetői feladatkört Matókné Kapási Juliannának. Az akkor 170 főt számláló együttes már kialakult felmenőrendszeres utánpótlással rendelkező, országos hírnevet szerzett, „Kiváló Együttes” címet viselő együttes volt. Szabadi Mihály megvált az együttestől, az új vezető egyedül maradt a rendszer működtetési feladataival.
Az 1980-ban elért Arany II. minősítést 1988-ban követte a legmagasabb, az Arany I. fokozat. A fenntartók és a város vezetőinek elégedettségét mutatják az adományozott díjak és jutalmak, melyet számos táncos kapott meg 15, 20 éves táncosságuk, közösségi munkájuk elismeréseként.
Az 1989-es rendszerváltás idején a megye és Szekszárd kulturális intézményhálózatának struktúrája gyökeresen megváltozott. A Bartina Néptáncegyüttes kikerült az addigi fenntartási biztonságból. A megyében elsőként szerveződött meg az egyesületi formában történő munka. 1991. február 4-én bejegyzésre került a Bartina Néptánc Egyesület, mely valamennyi korcsoport fenntartásáról gondoskodott. Az új helyzet új szemléletet követelt az itt dolgozóktól. Szükség volt a szülői társadalom civil kurázsijára, ami nem csak anyagi jelenlétet jelentett, hanem az együttes fejlődését segítő szellemi tőkét is. A volt fenntartói kör, az ÁFÉSZ, a MESZÖV erejéhez mérten továbbra is támogatta az együttes működését, ma is a Pannon Market Zrt. a legerősebb támogató.
A fennmaradás érdekében 1991-től - kanadai minta alapján – kezdett kialakulni a mecenatúra rendszere. Nagy szerepet kapott ebben a megyei és országos hírnevet szerzett Bartina Mecénás Bál, amelynek példáját a 90-es években számtalan civil szervezet, intézmény követte. Az egyesület szakmai és szervezeti élete megszilárdult, szakmai munkája is stabilizálódott az 1989-90-es szervezeti és oktatói váltás után. Lévai Péter 15 éves művészeti munkatársi és koreográfusi jelenléte megszilárdította a minőségi munkát a felnőtt együttesnél. Szabadi Mihály és Foltin Jolán koreográfusi, oktatói tevékenysége az ország legmagasabb színvonalára emelte a gyermekkorosztályokat. Címek, szakmai díjak, kitüntetések jelzik az igényes, sikeres munkát.
1993-2013-ig lehetőség adódott a gyermekkorosztályok állami intézményben történő táncos képzésére. Először a Liszt Ferenc Zeneiskola néptánc tagozataként, majd a Garay János Általános Iskola és AMI művészeti ágaként működött. Ez a rendszer akkor kiváló lehetőséget adott arra, hogy csoportonként egy férfi és egy nő táncpedagógus dolgozhasson. Az egyesületi és az iskolai forma együtt 20 éven keresztül - kiegészítve egymást - sikeresen működött. Sajnos, az összevonások, a centrális iskolai vezetési mód nem tett jót a dinamikusan működő, szerteágazó feladatvállalásoknak. Az egyesületi forma rugalmasabb lehetőséget tudott biztosítani a fejlődéshez. Ismét a civil kurázsié lett a főszerep, aminek beindulása után hatalmas fejlődésnek indult az egyesület.
A korcsoportokban a fiatal, képzett táncoktatók dinamikus munkája, a szervezeti élet szilárd irányítása, a hatékony menedzseri munka, az állandó, megbízhatóan adományozó támogatók, és nem utolsó sorban a motivált, elégedett táncosok és családjaik együttműködése egy kiválóan működő, már közhasznú feladatrendszert is felvállaló egyesületet eredményezett.
Az egyesület beágyazódott Szekszárd kulturális életébe. Társadalmi szerepe megkérdőjelezhetetlen. A város nagyrendezvényeinek, társadalmi ünnepeinek elengedhetetlen szereplői, szervezői. Hazai fesztiválokon, versenyeken, külföldi szereplései alkalmával hírét viszi Szekszárd városának. A város pozitív megítéléséhez az egyesület munkássága nagymértékben hozzájárul. Kínálatával – felhasználva a művészet erejét – hozzájárul ahhoz, hogy a város élhetőbb legyen az itt lakók és az ideköltözők számára.
2018 szeptemberében Kindl Gábor producer és rendező jóvoltából elkészült a nagy sikerű Bartina Film. A film a tánchoz, a közösséghez való kötődésen keresztül mutatja be az 50 év történéseit. Ez az első, másfél órás mozi dokumentumfilm a város életében, amely civil szervezetről szól.
A jelenlegi Bartina Néptánc Közhasznú Egyesület 290 főt számlál. Nyolc korcsoportban, 5 évestől 35 éves korig táncolnak a táncosok. A szűken vett szakmai feladatok mellett a vezetőség és a néptánc oktatást végző 10 pedagógus nagy gondot fordít a közösségi lét szervezésére és a tehetséggondozásra is. A fellépések, fesztiválok, versenyek mellett olyan eseményeket szerveznek, amely erősíti a táncosok identitását, növeli a szórakozási alkalmait, bővíti a barátkozás lehetőségeit.
A Bartina Néptánc Közhasznú Egyesület 8 korcsoportja 2018-ban 147 fellépést teljesített, ebből 16-ot külföldön. Mára már 15 tájegység különféle viseletét felsorakoztató jelmeztár szolgálja ki az igényeket, mely napról napra, évről évre bővíti kínálatát az új koreográfiák igényeinek megfelelően. A Bartina irodában egy tiszteletdíjas művészeti vezető, egy tiszteletdíjas jelmeztár kezelő, egy félállású adminisztrátor és egy egész állású menedzser végzettségű munkatárs dolgozik. A 10 néptánc pedagógust mellékállásban, óraadóként, tiszteletdíjasként foglalkoztatják. A kísérő zenekar jelenleg a Tarsoly zenekar. Az egyesület működéséhez szükséges „lakhatási” feltételeket Szekszárd Megyei Jogú Város rendelete alapján a Babits Mihály Kulturális Központ biztosítja már 1970 óta.
A Bartina Néptánc Egyesület kitüntetései, társadalmi díjai
1998. MSZOSZ-díj Tolna Megyéért-díj
2005. Pro Arte Hungarica-díj VOSZ Tolna Megyei Príma-díj
2006. Pro Urbe Szekszárd-díj
2008. Csokonai Vitéz Mihály Közösségi-díj
2014. VOSZ Tolna Megyei Közösségi-díj – PRÍMA-DÍJ
A Bartina Néptánc Közhasznú Egyesület művészeti vezetője: Matókné Kapási Julianna Pro Urbe Szekszárd,
Wlasits Gyula-, Bezerédj István- és Bessenyei György-díjas művelődési menedzser
Néptáncoktatók: Huszárikné Böröcz Zsófia, Nyemcsokné Kárpáti Katalin, Nyemcsok Pál, Prantner-Zatykó Tünde, Sántha Dávid, Sipos Gergő, Tóth-Mihó Erika, Tóth Zoltán ,Varga-Szűcs Alexandra, Varga János
A Bartina Néptánc Közhasznú Egyesület elnöke: Jóföldi Gabriella
Tolna Vármegyei Értéktár Bizottság
7100 Szekszárd, Szent István tér 11-13.
A Tolna Vármegyei Értéktár honlapja az Agrárminisztérium pályázati forrásából, a Hungarikum Bizottság támogatásával jött létre.