Bogár István munkássága

Bogár István tanítói, népművelői tevékenysége kiemelkedő. Egész életében azon munkálkodott, hogy összegyűjtse és megőrizze a sárközi emberek hagyományait. Néprajzi magángyűjteményében megtalálhatók a Sárközre jellemző népi kultúra elemei, tárgyi emlékei és dallamkincse egyaránt.

Bogár István Őcsényben született 1923. május 18-án. "Sárköz szülötte lévén nagycsaládom az egész Sárköz – írja önéletrajzában. – Eredményeim eléréséhez, gyűjtőmunkám sikeréhez egész Sárköz segített hozzá. Mindent a sárköziekért akartam tenni és tettem is."

Bogár István apai és anyai ágon is őcsényi középparaszti családból származott, a Bogár és a Deák család évszázadok óta Őcsényben élt és él ma is. Kunszabó Ferenc Sárköz című könyvében így emlékezett Bogár István gyermekkori családi körülményeiről: "…neki is megvan a maga nehéz gyermekkora, mintegy edzésként, hogy aztán egész életében értse fajtáját: szülei korán elválnak, ő két testvérével anyjánál marad, aki örökség-földből mindhármójukat kitaníttatja - a föld rá is megy, szinte az utolsó holdig, s mire István állásba kerül, kisebb testvére taníttatásához már ő is hozzájárul." A már felnőtt Bogár István munkásságában, néprajzi indíttatásában nagy szerepe volt családjának, apai nagyanyjának, dédapjának, valamint édesanyjának, Deák Sárának.

Bogár István elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Szekszárdon járt polgáriba. A Nagykőrösi Református Liceum és Tanítóképző Intézetben tanítói képesítést szerzett 1943-ban. Néprajzi gyűjtőmunkára Csikai Pál tanár ösztönözte. 1943-tól kántortanító Sárpilisen, 1948–1971 között az iskola igazgatója. A sárpilisi kántortanítói állásra 1943-ban négy jelölt pályázott: Bogár István őcsényi, Borda János vejti, Hatla József kispeterdi tanító és Hargitai Bálint. Nevezettek kántorpróbára meg is jelentek, a választók egyhangúlag Bogár István megválasztása mellett döntöttek.

Keze alól több generáció került ki. E munka mellett a falu népművelési lehetőségeinek is alakítója lett. A népi együttessé alakult dalos kart 1971-ig vezette. Ez alatt Kiváló Együttes címet kapott a csoport.

Sárpilisi néprajzi, népművelői munkája mellett Bogár István vezette a Decsi Népi Együttest és a Decsi Asszonykórust, ez utóbbi az országos Röpülj páva népdaléneklési versenyen első díjat nyert, Kiváló Együttes címet kapott. 1952–1986 között az Öcsényi Népi Együttes művészeti vezetője. 1971-től a Tolna Megyei Tanács Városi Bizottság Művelődési Osztályán néprajzi felügyelő. 1975-től nyugdíjba vonulásáig, 1983-ig a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ főmunkatársa. Segítő munkát végzett, szakmai tanácsokkal látta el Tolna megye valamennyi népi együttesét, népdaléneklő csoportját. 1966-ban megszervezője volt a Sárközi Napok, majd a Sárközi Lakodalom rendezvényének, amelyet 1983-ig szervezett.

Az 1966-ban tartott rendezvényt a Sárpilisi Népi Együttes megalakulása 20. évfordulójának tiszteletére szervezték meg. Erre az időre már a környező sárközi falvak: Őcsény, Decs, Alsónyék is rendelkezett hagyományőrző együttessel, népdalkörrel, tánccsoporttal. A pilisi jubileum megünneplésének ötlete találkozott egy, a többi sárközi faluban is megfogalmazódó igénnyel: egy nagy, az egész Sárközt átfogó rendezvénysorozat tervével. 1966 júniusában a sárpilisi új szabadtéri színpadon nyitotta meg a rendezvénysorozatot az akkori külügyminiszter, Péter János, ki alsónyéki származású volt. A Sárközi Napok keretében "20 éves a Sárpilisi Népi Együttes" címmel kiállítás nyílt a pilisi iskolában. Képek, újságcikkek, filmek mutatták be az együttes 20 esztendejét, a néprajzi gyűjtőmunkát és kutatást. A rendezvény mérlege kilenc napos zsúfolt program, jól sikerült találkozók, öt kiállítás, tíz műsoros est, bemutató, négy filmvetítés a Sárköz falvaiban. Néprajzkutatók tanácskozásai, úttörőtalálkozó, három nagy sikerű bál, több mint harminc különböző együttes – táncegyüttesek, kórusok, gyermek-tánccsoportok, bábcsoportok műsorai.

Bogár tanya néven néprajzi magángyűjteményt hozott létre 1967-ben Őcsény-Szőlőhegyen. A tanyán hazaiak mellett 52 országból érkezett vendégek ismerhették meg a Sárköz népi kultúráját, tárgyi emlékeit és Bogár István sárközi dallamkincsét.

Szervező munkája mellett mintegy ezer előadást, tájékoztatót tartott a Sárköz népdalairól, népszokásairól. Publikációi szaklapokban és a Tolna Megyei Népújságban jelentek meg. Könyvet írt a Sárpilisi Népi Együttes sikereiről, keserveiről, történetéről. Még nyugdíjas éveiben is részt vett a sötétvölgyi gyermektáborban nyaranta megrendezett néprajzi táborok munkájában, vezetésében. Halálának híre hirtelen és váratlanul következett be 1990. október 5-én.

A dédunoka BOGÁR ISTVÁN így emlékezett:

Dédapám télen pálinkafőzéssel foglalatoskodott. Volt ideje a faragásra. Igaz, hogy alakjai naivak, oroszlánjai a kapufélfán ormótlanok, de akkoriban senki nem faragott ilyet a Sárközben. Kár, hogy Malonyai Dezső az értékesebb faragásokat nem vette észre. Például a képkeretet, ami a Szigetvár ostromát, feltüntető feliratot fogja körül. Nem látta meg a szoba közepén álló gyönyörű faragott asztalt, kifaragott lábait, oldaldíszítéseit. Művészet az a javából. Ötletességéről tanúskodik a szigetvári emlékművön található- a Zrínyiászból idézett-felirat elkészítése. A verssorok betűit külön-külön kifaragta, szurokba nyomva felragasztotta és lecsiszolta.

1907-ben az országos pécsi kiállításon valóban részt vett munkájával. Bronzmedállal jutalmazták. Egyedi érem volt az. Ahhoz még a jutalomra szánt plaketteket külön-külön öntötték, beledomborítva a nyertes nevét is. Ma néha sokszorosított példányba esetleg belevésik a nevet. A plakettet Szirmai Antal tervezte.

Mindenesetre nagy ünnep volt Őcsénynek amikor a mű elkészült. A szőlőhegyi présházban állították ki, melyeket számmal láttak el. A hatalmas padlóba lyukakat fúrtak, amelybe beállították a szintén megszámozott faragványokat, így könnyen felállíthatták a jelenetet. A nyitásra, bemutatóra Szekszárdról is érkeztek, 32 hintóval. Főispán, alispán, szolgabíró kíséretükkel. Nagyon csodálkoztak a panorámán.

Dédapám a kiállításokon valóban szedett aprópénzt. Az idősebbek emlegették, hogy minden helyről nagy zacskó aprópénzzel tért haza. Dédöregapám halála után a faragott figurákat az alkotás egyes részeit elkótyavetyélték. Például az alapdeszkából egy kút kávája keszült. Húgom Bogár Erzsébet az 1970-es évek végén nekem ajándékozta a töredékét. Malonyai szerint 350 katona volt, most meg jó, ha tizenötöt össze tudok szedni, Ez olyan, mint egy ostrom utáni állapot.

További információk:

Honismeret 202/6. szám 49. oldaltól https://honismeret.hu/sites/default/files/media/document/2021/01/21/honismeret_2020._6._szam_vegleges_1.pdf

https://szekszard.hu/hu/bor-turizmus-szabadido/kulturalis-letesitmenyek/bogar-tanya

https://www.facebook.com/bogaristvanhagyomanyorzo/videos/1611038535665085