Cikta juh

A cikta juh a török uralmat követően a betelepített németajkú lakossággal került hazánkba. Elsősorban Tolnában és Baranyában volt elterjedt. A dél-dunántúli svábajkú falvak jellegzetes fajtája. Innen ered a fajta másik neve: tolna-baranyai sváb juh. Legnagyobb és legtisztább állománya Magyarországon, a Nagydorogi Szenes-legelőn található. Az Agrárminisztérium Ágazati Értéktárában szereplő védett őshonos, magas genetikai értéket képviselő magyar állatfajta.

A cikta juh a középkorban széles körben elterjedt juhfajta volt. Hajdan egész Dél- Németországban egészen fel a Rajnáig, dél felé Olaszországig, kelet felé Alsó és Felső- Auszrián át Bohémián keresztül Magyarországig megtalálható volt. A Magyarországra került Cikta juh az európai parlagi juhfajták közül a hazánktól nyugatra, észak-nyugatra elterjedt típusának, a Zaupelschafnak máig fennmaradt leszármazottja. A kiinduló fajta a XVIII. században több hullámban került be az országba, hozták a német betelepülők és hozatták a birtokosok az itteni juhoknál finomabb gyapja miatt. Ezeknek a dél-német és még előttük a morva juhoknak az elterjedésével vált általánossá a birka szó, ami megkülönböztette őket a magyar juhoktól. Később a merinóval való átkeresztezés nyomán létszámában ez a parlagi fajta is visszaszorult, legtovább Baranya és Tolna megyében maradt fenn, főképp a sváb lakosságnak köszönhetően. Ebben a két megyében még a II. világháború után is tízezres számban volt fellelhető az akkor már ciktaként vagy sváb juhként is emlegetett fajta. A szövetkezetekben található egyedeket merinókkal keresztezték, így amikor 1974-ben rendeletet hoztak az őshonos fajták megmentésére, pár tucat egyeddel kellett újraindítani a tenyésztést.

A magyarországi őshonos fajták közül a legkisebb populációval rendelkező fajta. Mivel létszáma kicsi és gazdasági haszna nincs, ezért ez a legveszélyeztetettebb juhfajtáink közé tartozik. A létszámára és elterjedésére hatással volt az, hogy a fajta tartása egy nemzetiséghez, a svábokhoz kötődött.

A ciktát régen évente kétszer nyírták, mert gyapja gyorsan és hosszúra nőtt. A cikta gyapjából készítették az asszonyok a vastag zoknit, a „fuszeklit”, az ujjasokat, a kesztyűket, valamint a sváb kézművesek jellegzetes papucsát, a „pacskert” is.

Az Országos Állattenyésztési Felügyelőség gyűjtötte össze a még föllelhető cikta küllemű egyedeket az egykori sváb tenyésztőktől Nagydorog Bezzegpusztai telepére. A merinóhatást kiküszöbölték a fajtából, és így nagy értékű állomány jött létre. A Nagydorogi Szenes-legelőn a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság egy állattartó telepet működtet. A telepen a cikta juh legnagyobb hazai állományát tenyészti.

A fajtát 1974 óta állami felvásárlással és összegyűjtéssel zárt tenyészetben tartották. A rendszerváltás idején állami tulajdonban (Szekszárdi Állattenyésztési Vállalat) lévő nagydorogi állomány Vértestolnára a Tisch család tulajdonába került. 2004 májusában a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság vásárolt a Tisch családtól 62 cikta egyedet. 61 anyaállattal és 1 kossal indult a tenyésztés 2004 őszén. 2011 szeptemberében már 253 anyával és 6 kossal került kialakításra hat hárem, jelenleg mintegy 350 anya állat található a Nemzeti Park Igazgatóság tenyészetében. Az Igazgatóság a nagydorogi telepén törzstenyészetben tartja, és jó eredménnyel tenyészti a fajtát. A 74. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon az őshonos juhfajták kategóriában az I. helyezést, míg a 75. OMÉK-en III. helyezést ért el az Igazgatóság a bemutatott jerkéivel.  Jelenleg az országos szinte megközelítően 900 anyaállat van, mely 12 kisebb létszámú törzstenyészetben található, jellemzően magántenyészetekben Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Somogy, Nógrád és Heves megyékben. A többi állomány a Duna Dráva Nemzetipark tulajdonát képezi.

A cikta a rackához hasonlóan a kisebb juhfajták közé sorolható. Az anyák általában szarvatlanok, de a kosok egy része is. A szarvalt egyedek a merinó fajtáéhoz hasonló, de könnyebb, csigás szarvat viselnek. Marmagasságuk 58–60 cm. Az anyák testtömege 30– 45 kg, a kosoké 45–60 kg között változik.

A testet hosszú fürtű, durva, fehér színű gyapjú fedi. A fej aránylag kicsi, a homlok lapos és keskeny, az orrhát az anyáknál egyenes, a kosoknál domború. A fülek tölcsérszerűen sodrottak, keskeny, hegyes, vízszintesen álló kagylót viselnek. A csontozat finom, a lábszárak feltűnően vékonyak. A farok (kurtítás nélkül) a csánkig ér. A fej és a lábak fehér színű rövid szőrrel borítottak, a körmök és a szarvak viaszsárgák, a bőr pigmentmentes. A testet tincsekbe alácsüngő gyapjú fedi (kevertgyapjas juhfajta). A fejet kivéve (kivéve a hátulsó határ egy ujjnyi szélességét), a fület és a lábakat könyöktől és térdtől lefelé nem fedi gyapjú.

A gyapjú színe fehér, a tincsek hossza 20-24 cm. A cikta juh tincses gyapjújának minősége B/C és C/D finomságú. Az átlagos finomság 27-35 mikron, de előfordul 16-20 mikron finomságú, és 60-70 mikron durvaságú is. Bélanyagtartalmú szálak a tincses szerkezetű bundában is csak ritkán fordulnak elő. A kifejlett anyák gyapjúsúlya évi egyszeri nyírásnál 1,5-2 kg, a kosoké 2,5-3,5 kg. A tisztaság magas, 65-70%.

 További források:

Tőzsér János- Bedő Sándor: Történelmi állatfajtáink enciklopédiája Budapest Mezőgazda Kiadó

https://magyarmezogazdasag.hu/2018/10/18/az-nem-eleg-ha-ember-van-az-allat-mellett

Sáfár László Dr : Régenhonos juh és kecskefajták 2017. HVG Press

Galéria