Csicsói római katolikus templom

A terület már a török idők előtt is búcsújáróhely volt. Szent kútját remeték őrizték, első említésük 1731-ből való. Szabados Fülöp zarándok épített kis kápolnát és cellát itt. A XVIII. században betelepített németek a kutat Bründl névre keresztelték. A mai csicsói templomot 1745-ben Mercy-Argenteau Anton földbirtokos építtette a Szentháromság és a Segítő Szűz Mária tiszteletére, az építkezést feltehetően 1745 körül fejezte be Claude Mercy de Argentau.

Itt helyezték el a Segítő Szűz Mária kegyképének másolatát, amit a hagyománya szerint a környékbeli németek óhazájukból hoztak magukkal.

Egy 18. századi feljegyzés szerint a németek leszármazottai inkább a templomban elhelyezett Szűz Mária kegyképnek, míg a magyar búcsúsok a forrásvíznek, a szent kútnak tulajdonítottak csodatévő erőt. Búcsús ünnepeiket is külön tartották.

Az 1780-as években a csicsói remeteség megszűnt. Ettől kezdve a zarándokhelyet a hőgyészi plébánia látja el.

A legenda szerint a XVIII. században a grófi konda egy Mária-képet vagy Mária-szobrot túrt ki a földből, amelynek helyén forrás fakadt. Más változat szerint a disznók Szűz Mária jegygyűrűjét, illetőleg a forrásnál ma is látható kisméretű Fájdalmas Anya szobrot túrták ki. Ez a legenda az alapja az andocsiak csicsói fogadalmi búcsújárásának, amelynek százados ünnepére (1936) ajándékul magukkal hozták, s a kápolna falára függesztették az andocsi Szűz Mária képét.

A két települést az andocsi eredetlegenda is összeköti, amely arról beszél, hogy a Mária andocsi kápolnáját Kalocsáról elmenekítő angyalok Csicsón megpihentek. Az egykori remeteséggel függ össze Remete Szent Antal erős tisztelete Csicsón. A szentnek szobra van a kápolnában, amely előtt búcsú alkalmával gyertyát égetnek a zarándokok.

A csicsói búcsújáró templomhoz az északi oldalon csatlakozik a szintén XVIII. századi, kétszintes remetelak, amelyet a közel- múltban állítottak helyre. Búcsúk alkalmával sekrestyének, gyóntatószobának használják.

A Szakályról Hőgyészre vezető úttól kb. 500 m-re dél-nyugatra, völgyben kisebb dombon szabadon áll az egyhajós templom, nyugati homlokzata elé kilépő toronnyal, poligonális záródású szentéllyel, északi oldalához épült földszintes, felülkontyolt nyeregtetős egykori remetelakkal és kétszintes, kontyolt nyeregtetős sekrestye-oratóriummal. Tornyát volutás, vázadíszes féloromzatok fogják közre. A tornyon nyíló, kőkeretes kapu felett kagylódíszes fülke látható Mária-szoborral. A hajóban csehsüveg boltozat, a szentélyben félkupola, a nyugati oldalon csehsüveg boltozatos karzat. Berendezése a 18. századból való. A hajó ban Claude Mercy de Argentau vörös márvány sírkőlapja található, rajta 1767-es évszám áll. Az Apponyi-kastély parkjában álló Vénusz-templomból 1962-ben ide hozták gróf Apponyi Géza (†1927) és felesége, Széchenyi Paula (†1928) hamvait is.

Az egykori remeteség által őrzött misztikus templom és kegykép, valamint – a hagyomány szerint – csodás gyógyulásokat hozó szentkút leromlott épületegyüttesét Hőgyész önkormányzata a közmunkaprogram, a Hőgyészi Értékőrző Egyesület pedig pályázati segítséggel közel tízmillió forintból együtt újította fel.  

Forrás: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Budapest, 1990.