GRÓF SZÉCHÉNYI SÁNDOR MUNKÁSSÁGA

Széchényi Sándor több mint 21 évig töltötte be Tolna vármegye főispáni tisztét. Tevékenységét elismerve Ferenc József 1906-ban a főrendi ház alelnökévé nevezte ki. Széchényi Sándor rangját, jelentős vagyonát és tudását kihasználva országos hírnévre tett szert. Munkássága megyei szinten is példaértékű.

A család Nógrád megyéből származik, s nevét valószínűleg Szécsény mezővárosról kapta. A XVIII. sz. végén és a XIX. sz. első felében volt a Széchényiek fénykora. Hatalmas vagyon urai voltak. A minket érintő családi ág megalapítója, Széchényi Lajos 1781-ben született, Széchényi Ferenc és Festetics Júlia legidősebb gyermekeként. Széchényi Lajos a bécsi kamaránál viselt tisztséget, és 1824-ben anyai örökségként jutott a Tolnai megyei, nagydorogi uradalomhoz (8820 Kh), amely 50 év múlva unokájának, Széchényi Sándornak az életútját jelentősen befolyásolta, meghatározta.

Széchényi Sándor 1837. október 27-én született Bécsben. Életének első két évét itt töltötte, majd a család Szentkeresztre költözött. Egy franciskánus barát segítségével itt kezdte el tanulni a betűvetés tudományát. Életének újabb állomása Pereszteg, ahol a család a nagypapa haláláig lakott. Időközben Sándor képzését házitanító vette át, akinek segítségével elsajátította az algimnázium osztályainak anyagát. Tudásáról Sopronban letett vizsgákkal tett tanúbizonyságot. Nevelőnők is éltek a Széchényi házban. Előbb egy francia, majd egy német kisasszony csiszolta a gyerekek tudását. A nagypapa halála után a család újra költözni kényszerült. A soproni megtelepedés új fejezetet nyitott Sándor életében is, ekkor már a főgimnázium osztályait végezte, ami komolyabb tanulást igényelt. A műveltség megszerzésében az iskolán kívül a nagymamának volt még fontos szerepe, aki ekkor Bécsben élt, s unokáját minden évben 8-10 napra magához vette, múzeumokba és a Burg színházba vitte, ahol páholya volt, művészetekről beszélgetett vele.

Széchényi Sándor 1857-ben tette le az érettségi vizsgát. Pályaválasztás előtt állt. A döntés apja kezében volt, aki végül is a legegyszerűbb megoldást választotta. Pélre, a Zichy birtokra küldte fiát, hogy gazdálkodni tanuljon. Sándor azon kívánságát, hogy külügyi pályára léphessen, azzal utasította vissza, hogy az sok költséggel jár. A valóságban azonban Széchényi Jánosnak nemcsak a pénze, de a társadalmi kapcsolatai is hiányoztak ahhoz, hogy Sándort a diplomata pályára segítse. Származása és örökölt vagyona ugyan feljogosították a császári kamarási cím viselésére, ami formailag az udvarképesség jele, de tényleges befolyással, kapcsolatokkal nem rendelkezett. Sándor pályaválasztása idején felmerült az a lehetőség is, hogy Pesten vagy Pozsonyban jogot tanuljon, amivel hivatalnoki karriert építhetett volna. Apja az ötlet elutasításakor azzal érvelt, hogy "magyar ember az abszolút kormány alatt nem szolgálhat", azonban a stúdium elmaradásának valószínűbb oka a pénzhiány lehetett. 1859-ben Széchényi Sándor így Alsó-Pélre, a Zichy családhoz utazott, akikkel a rokoni kapcsolatok időközben tovább bővültek, nővére, Ernesztina házassága révén, aki előző évben ifj. Zichy Lászlóhoz ment férjhez.

Hamarosan kiderült, hogy Sándor Pélre való küldése hibás, elhamarkodott lépés volt. 1859 nyarán id. Zichy László csődbe jutott, s az is világossá vált, hogy felvett hitelek fedezésére még az apjától örökölt tekintélyes vagyon sem elegendő. A Zichyek csődje miatt természetesen Sándor gyakorlati képzésből sem lett semmi, visszatért szüleihez Sopronba. A politikai területén bekövetkezett változások azonban rövidesen új irányt adtak életútjának. Ismét Tolnába küldték, ahol előbb tiszteletbeli aljegyzővé, majd pedig a Dunaföldvári Járás tiszteletbeli szolgabírójává választották meg.

Társasági életet élt Dalmandon, báró Dőry Lajos vadásztanyáján, s mindenekelőtt Nagydorogon, ahol mindig nagy volt a vendégjárás sógorának és nővérének a házában. Szekszárdon is többször megfordult, bálokra járt, s itt találkozott először Dőry Mihály leányával, Nathalieval, akibe rövidesen beleszeretett."Nyílt, oly természetes, minden affectálást nélkülöző észjárása és őszintesége" vonzotta. Az idő igazolta, hogy Sándor választása helyes volt. Nemcsak azért, mert majdnem 50 évet élnek le majd együtt, hanem azért is, mert a közéleti és magánéleti változások szerencsés találkozása folytán, a családalapítás gyökeres fordulatot eredményezett Sándor karrierjében is. Mire az első gyermek, Bertalan megszületett, Deák Ferencnek köszönhetően megkötötték a kiegyezést, ami lehetővé tette Sándor számára a közéleti pálya folytatását.

A nagydorogi kastély új lakója Széchényi Sándor és családja lett. A nagydorogi birtok családi hitbizománynak számított, ami a legidősebb fiút, Lászlót illette volna meg. Az 1871-es birtokosztás során László azonban lemondott Nagydorogról öccse, György javára, aki ezt a birtokjogot rögtön tovább adta Sándornak. Az egyezségre hajlandó testvérrel szemben így ismerték el, hogy a három fiútestvér közül egyedül ő felel meg a főrangú családok tagjaival szemben támasztott társadalmi elvárásoknak, s gyermekei révén ő lesz az, aki a család nevét, "jó hírét a hazában fenntartani fogja”.

Széchényi Sándor a nagydorogi birtokát átvéve nem volt könnyű helyzetben. A gazdálkodáshoz nem értett, mégis maga próbálta irányítani. A birtok jövedelme messze elmaradt az elvárható szinttől. Amikor Sándor Nagydorogra érkezett, s tájékozódni kívánt a birtok ügyeiről, nem lelte meg a számadási könyveket - megették az egerek. Eldőlt, hogy életét a közéleti tevekénységnek szenteli. Nagydorogi megtelepedésének e tekintetben meghatározó szerepe volt, hiszen a birtokot átvéve automatikusan a Tolna megyei törvényhatóság tagjává vált.

1884-ben főispán lett. Tíz éves főispán jubileuma alkalmából nevezték ki valóságos belső titkos tanácsossá, megkapta a Vaskorona rendet és a Ferenc József rend nagykeresztjét. 1898-ban az Országos Központi Hitelszövetkezet szervezésekor ennek elnöke lett, s alapításától kezdve ugyancsak elnöke volt a Tolna megyei Takarék és Hitelbanknak.

Széchényi Sándort szépen ívelő karrierje megállapodott emberré tette. Megnövekedett tekintélyéhez és rangjához nem illett a már viszonylag szerény méretű és külsejű nagydorogi lak. 1891-ben építkezésre szánta el magát. A tervek elkészítésére Abel Lother bécsi építészt bízta meg. Az ő tervei alapján épült fel a mai is látható kastély épület. A Széchényi család magyarságát az is tükrözi, hogy a kastély épület keleti részén lévő parkrészben, – nem messze az épülettől- bukszusokból (puszpángokból) a történelmi Magyarország térképét alakították ki. Annak területe mintegy 200-250 m2 lehetett.

Széchényi Sándor több mint 21 évig töltötte be Tolna vármegye főispáni tisztét. 1905-ben lemondott hivataláról. Tevékenységét elismerve Ferenc József 1906-ban a főrendi ház alelnökévé nevezték ki. Ez volt utolsó tisztsége, amelyet még 6 évén át viselt, majd 1912-ben fiának, Domonkosnak adott át. Élete végén megelégedetten tekinthetett vissza a megtett útra, hiszen képes volt arra, hogy a családjával szemben támasztott követelményeknek megfeleljen.

Gyermekei a kor legjobb orvosainak segítségével sem tudták megmenteni apjukat az influenzás tüdőgyulladás okozta haláltól, mely 1913. február 17- én következett be. Testét február 20.-án Nagycenken helyezték örök nyugalomba.

1913-ban: Gróf Széchényi Sándort, megyének egykori főispánját búcsúztatták Bodnár István szavai: "Nagy volt, magyar volt, szóval - Széchényi volt."

Tevékenysége

A főispánná választását követő évben megjelent az országban a filoxéra (szőlőgyökértetű) fertőzés. Irányításával többféle módon szervezték meg a védekezést. 100 négyszögölenként 10 koronát fizettettek be minden szőlőtermesztővel, így 5000 Ft jött össze, ami abban az időben sok pénznek számított. Ennek egy részét arra fordították, hogy szőlőket telepítettek Nagydorog, Paks, Csámpa térségében, ahol olyan nagy volt a talaj kvarchomok tartalma, hogy a filoxéra nem tudott megtelepedni, károsítani. Ezzel becslések szerint 10-20 ezer embernek maradt meg a megélhetése a szőlőtermesztésből.

Bezerédy Pál irányításával megszervezték Tolna Vármegyében a selyemhernyó tenyésztést. Így vált Szekszárd a selyemhernyó tenyésztés országos központjává. Öt világkiállításról tértek haza a Tolna Vármegyeiek nagydíjjal a selyemből készült áruknak köszönhetően. 1894 évben „Nagy-Dorogh község elöljáróságai lettek megbízva” Tolna Vármegye területén a felvásárolt selyemgubó vételárának kifizetésével. Nagydorogon a selyemhernyó nevelés és a gubó beváltása az 1960-as évek végéig folyt.

1892 évben alapította meg a nagydorogi malmot. Az épület ma is látható a 63-as útvonal sárszentlőrinci leágazásánál. Az üzemben két gőzgép volt található, melyek mindegyikének teljesítménye 100 LE-re tehető. Ebben az épületben hozta létre fia, Domonkos 1921 évben „villanyenergia termelő telepet”.

Támogatta és szorgalmazta külföldi tenyészállatok behozatalát. Ebben az időben lendült fel a bonyhádi vörös tarka tájfajta szarvasmarha tenyésztése.A tejfelvásárlás biztosítására megszervezték a tejszövetkezeteket. Jó hírnevű volt a Széchényi család szarvasmarha tenyészete. A tejelő vöröstarka állományt Nagydorogon, míg a szürke magyar fajtát Bezzeg- pusztán tartották.

1896. évben megalapították a szekszárdi főgimnáziumot.  1899. évben 100.000 koronával járult hozzá a szekszárdi múzeum felépítéséhez. Nevét a múzeum falán márványtábla őrzi. 1901. évben az ő irányításával szervezték meg a nagybirtokosok, hogy minden cseléd gyermekére biztosítást kötöttek saját költségükön. Így a gyermekek ingyenes egészségügyi és kórházi ellátásban részesülhettek.

Közbenjárására 1905. jún. 17-én Tisza István engedélyezte Szekszárd várossá nyilvánítását.

Sokat tett Nagydorog térségének a felvirágoztatása érdekében is. Nagydorogra költözésük után számba vette, hogy hol hiányoznak iskolák és oda egy éven belül saját költségére tanítót biztosított. Megszervezte Nagydorogon az Önsegélyző Szövetkezetet. Így a lakosság olcsóbban jutott az alapvető cikkekhez (cukor, só, petróleum), mintha kiskereskedőktől vették volna meg. Felfejlesztette birtokait. Szeszgyárat épített Nagydorogon, mely ma is áll a 63 sz. út mentén. A birtokain termesztett burgonyából főzték ki a szeszt. A mellékterméket szarvasmarhák hízlalására hasznosították.

Sokat tett a szőlőtermesztés érdekében, korszerű pincészetet alakított ki. Olasz mesterekkel 1910-ben 17, belülről üvegcsempézett hatalmas bortárolót építtetett, összesen 4060 hl bor tárolására, melyek ma is megtekinthetők. A pincészetet az államosítás után a Mecsekvidéki Borforgalmi Vállalat kezelésébe került. 

Spárgát telepített Nagydorog határában. Az idősebbek még ma is emlékeznek az úgynevezett „spárgaházra”, ahol a spárga feldolgozását végezték.

A család a kastélykert területéből telket adott a katolikus templom építéséhez. A templomot a tulajdonában lévő mésztégla gyárban készült téglából építették.

Igényességét ma is mutatja a kastélykert (ma iskolaudvar) területén álló műemlék jellegű víztorony, melyet 1891-ben építettek. A vizet egy lóval körbe hajtva nyomatták fel.

Gróf Széchényi Sándor munkássága nem csak Nagydorog, hanem egész Tolna megye büszkesége lehet. Példát mutat a mai kor embereinek is. Gróf Széchenyi Sándor emlékét nem csak a település őrzi tisztelettel, hanem a megye is. A róla készült festmény ma is látható a régi megyeháza dísztermében. 

A nagydorogi általános iskola 2004. októberében felvette Széchényi Sándor nevét. Ezzel egy időben felélesztették az iskolában és a településen a Széchényi szellemiségét. Az általános iskola felvállalta Széchényi Sándor fiának, Széchényi Domonkos sírjának gondozását a nagydorogi Katolikus Temetőben. Az iskola vezetése az első években egy hetes, majd később három napos ünnepség sorozatot szervezett október hónapban a névadó születésnapjának (október 27.) évfordulója tiszteletére. A község határában lévő határkövekből a még fellelhető két darabot beszállították az iskola parkolójába, és azokat felállították. Mindkettőn jól olvasható Gróf Széchényi Sándor monogramja.