Imsósi – erdő

Az Imsósi-erdő helyi jelentőségű védett természeti terület. Védetté nyilvánítása 2000-ben történt. 54,7456 hektár területen fekszik. Az erdő a magyar kultúrtörténet egyik kiemelkedő emléke, 75 %-át erdő, 5 %-át gyep, 15 %-át cserjés, 5 %-át vizes terület borítja.

A reformkori folyamszabályozások következtében a Duna kanyarulatának átvágásával az Imsós-erdő a Duna-Tisza közéről átkerült a Dunántúlra. A folyómeder addig Kömlőd mellett haladt el. Az 1841-es folyószabályozás eredményeként a Duna hajózható ága közvetlen Paks mellé került, kikötője a piacnál volt, a városközpontban. Amíg a Duna használta mindkét ágát, Imsós egy rövid ideig szigetté vált. A 700 méter széles mederből azonban gyorsan eltűnt a víz, helyét ártéri erdő, nádasok vették át. 

Az Imsósi-erdő ma Dunakömlőd településrésztől, ill. a 6. számú főúttól és a vasútvonaltól keletre, délkeletre terül el. A 6. számú főútról vagy a Madocsa felé vezető összekötő útról közelíthető meg.  Még felismerhető ma is a meder, melyben ártéri erdők, nádasok, északi részén halastavak vannak. 

Védett és fokozottan védett növény- és állatfajok:

dunavölgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis) – gyakori,

több ezer tő hóvirág (Galanthus nivalis) – gyakori,

több ezer tő széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine) – ritka

80-110 tő nyári tőzike – (Leucojum aestivum) – erős állomány,

több száz tő fehér madársisak (Cephalantera damasonium) – erős állomány,

több száz tő réti iszalag (Clematis integrifolia) – ritka,

szálanként zöldes sarkvirág (Platanthera chlorantha) – ritka,

szálanként nappali pávaszem (Inachis io) – gyakori

atalanta lepke (Vanessa atalanta) – gyakori

fecskefarkú lepke (Papilio machaon) – ritka

kardos lepke (Iphiclides podalirius) – ritka

nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) – ritka

nagy hőscincér (Cerambyx credo) – ritka

zöld levelibéka (Hyla arborea) – gyakori

barna ásóbéka (Pleobates fuscus) – ritka

zöld varangy (Bufo viridis) - gyakori

erdei béka (Rana dalmatina) – gyakori

dunai tarajos gőte (Triturus dobrogicus) – gyakori

zöld gyík (Lacerta viridis) – gyakori

fürge gyík (Lacerta agilis) – gyakori

mocsári teknős (Emys orbicularis) – ritka

vízi sikló (Natrix natrix) – gyakori

fekete gólya (Ciconia nigra) – 1pár

réti sas (Halaeetus albicilla) – 1 pár

egerészölyv (Buteo buteo) – 2-3 pár

erdei fülesbagoly (Asio otus) gyakori

macska bagoly (Stix aluco) – gyakori

nagy fakopáncs (Dendrocopus major) – gyakori

kis fakopáncs (Dendrocopus minor) – gyakori

zöld küllő (Picus viridis) – szórványos

kakukk (Coculus canorus) – előfordul

énekes nádiposzáta (Accrocephalus palustris) – gyakori

réti tücsökmadár (Locustella naevia) – előfordul

berki poszáta (Locustella fluviatilis) – ritka t

övisszúró gébics (Lanius collurio) – szórványos

cigány csuk (Saxicola torquata) – szórványos

csilpcsalp füzike (Phylloscopus collybita) – gyakori

barátposzáta (Sylvia atricapilla) – gyakori

mezei poszáta (Sylvia communis) – ritka

kerti poszáta (Sylvia borin) – ritka

kis poszáta (Sylvia curruca) – gyakori

fülemüle (Luscynia megarhyncos) – gyakori

szén cinege (Parus major) – gyakori

vörös begy (Erithacus rubecula) – gyakori

fekete rigó (Turdus merula) – gyakori

énekes rigó (Turdus phylomelos) – gyakori

ökörszem (Troglodytes troglodytes) – gyakori

zöldike (Carduelis clhoris) – gyakori

citrom sármány (Emberiza citrinella) – gyakori

sordély (Emberiza calandra) – gyakori

korai denevér (Nyctalus noctula) – gyakori

törpe denevér (Pipistrellus pistrellus) – gyakori

vidra (Lutra lutra) – ritka

mókus (Sciurus vulgaris) – gyakori  

A terület a magyar kultúrtörténet szempontjából is kiemelkedő emlék. Vak Bottyán serege vert itt tábort a Rákóczi szabadságharc idején. A kuruc sereg a Dunán átkelve tervezte Dunaföldvár várának elfoglalását. Ezért Dunakömlődnél hajóhidat kellett építeni, ennek védelmére pedig nagyon komyoly sáncrendszeert hoztak létre. Az akkor épített sáncok maradványai még ma is felismerhetők. 

Bottyán egy háromrészes erődítményrendszer épített. Földsánccal erősítette meg az imsósi oldalon az Alföld felőli hídfőt, ezt a vízpartra építették. A túloldalon két sánc készült, egyik a folyóparton, a másik a  dombtetőn, Lussonium római kori erődjének romjaira. Ez utóbbi részét nevezték Bottyán-várnak, a területet pedig Bottyán-hegynek. A Duna mentén a rómaiak óta nem építettek ekkora védműveket.

Bottyánnak végül sikerült elfoglalnia nemcsak Dunaföldvár várát, de Simontornyát is, és felszabadították egész Dunántúlt. A terület végül mégis labanc kézre került. A vár katonai szerepe itt be is végződött. A Duna kanyarulatának átvágásával víz alá került az erődítés jelentős része.  Ma egy kopjafa jelzi a kiváló hadvezér sátrának állítólagos helyét és állít emléket a kuruc kor nagyszerű tetteinek.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája

http://provertes.hu/vedett_teruletek_pdf/tolna_megye/adatlap_6007.pdf

http://provertes.hu/index.php/termeszeti-ertekek-es-vedelmuk/helyi-vedett-teruletek-magyarorszagon/311-tolna-megye-helyi-jelentosegu-termeszetvedelmi-teruletei

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=pl_16-35-TT-00

https://dunaiszigetek.blogspot.com/search/label/Ims%C3%B3s

https://dunaiszigetek.blogspot.com/2012/04/imsos.html

http://elbiferrum.blogspot.com/2015/03/az-imsosi-erdoben.html