Kisszékely középkori temploma

A településhez közeli dombon az 1200-as évek második felében épített templom falmaradványait, valamint hozzá tartozó sírkertet tártak fel. A Szent György tiszteletére emelt imahely túlélte a török hódoltság százötven évét, az 1800-as évek elején is csupán azért bontották le, mert új templom emelésébe fogtak.

Kisszékely egyike a középkori Tolna megye azon kb. 300 településének, amelyek templommal is rendelkeztek. E viszonylag nagy szám ellenére ezen emlékekből igen kevés építészeti részlet maradt ránk. Régészeti feltárás az egykori templomállomány kevesebb mint tíz százalékát érintette. Már csak emiatt is érdemes a figyelemre Kisszékely középkori temploma.

Kisszékely faluközpontjától déli irányban, a Kisszékelyi-árok déli oldalán található a ma is használatban lévő községi temető. A temető feletti domb tetején ismeretlen korú erődítés, sáncok és árkok nyomai vehetők ki. A temető és a középkori faluhely közötti, beerdősült domboldalban sikerült beazonosítani a középkori templom helyét. A középkori falu Székely vagy Parasztszékely néven tűnik fel a forrásokban, utóbbi névváltozat előtagja egykori birtokosára utal. A török kori adóösszeírások alapján a település – sok más környékbeli faluhoz képest – nem néptelenedett el rögtön a török kor elején, a tizenöt éves háború kezdetéig az átlagosnál nagyobb, 150–200 fős lakosságszámmal számolhatunk.

Kisszékely középkori templomát az 1330-as években említi először írott dokumentum. 1546-ban és 1552-ben török adóösszeírásokban a papja tűnik fel. A török uralom idején a falu magyar lakosainak egy része helyben maradt, és katolikus vallását is megtartotta, lelki gondozásukról a Somogy megyei Andocson 1642 és 1684 között működő jezsuita szerzetesek is gondoskodtak.

1714-ben a kisszékelyi plébánia Szent Györgynek szentelt templomával a simontornyai ferencesek alá tartozott. Az 1720-as és 1730-as évek egyházlátogatási jegyzőkönyvei pontos leírást adnak az épületről: a szűkös templom „kápolna formára” épült, anyaga tégla volt, kapuja délen nyílt, északi oldalán a templomból nyíló sekrestye állt, a templom nyugati részét karzat foglalta el. Állapota ekkor már rossz volt: bár a török időkben tölgyfazsindellyel fedték be, az ekkor már jórészt hiányzott, a szentély északi oldala pedig az alapokig elpusztult.

Az épületet 1741-ben kijavították és megnagyobbították. 1770-ben zsindellyel fedték be, 1778-ban pedig mennyezettel és új fedéssel látták el. A mai plébániatemplom 1823-ban épült fel a kegyúr, a simontornyai Styrum-Limburg család adományából. A középkori eredetű, a 18. században átépített templomot legkorábban ekkor bonthatták el. Feltehetően a falu valamely középületéhez – talán éppen az új templom elkészülte után felépített plébániaházhoz – használhatták fel építőanyagát.

A régi leírások alapján a templom helyét (tégla- és habarcstörmeléket, valamint apró embercsontdarabokat) K. Németh András régész 2011-ben azonosította a kisszékelyi temető feletti platón, a Kálváriához vezető ösvény mentén. 2019-ben és 2020-ban a Kisszékelyi Kulturális Egyesület és a Wosinsky Mór Megyei Múzeum együttműködésének keretében K. Németh András és Varga Máté régészek vezetésével feltárásra került a templom.

A templomnak három építési periódusát lehetett elkülöníteni. A félköríves szentélyzáródású, téglából épült, viszonylag vastag falú (110 cm), 12 méter hosszú és 6,8 méter széles templom az Árpád-kor végén, a 13. században épülhetett, nyugati részén téglából karzat állt (1. periódus).

A templom északi oldalához a 14–15. században viszonylag nagyméretű sekrestyét toldottak (2. periódus), majd a 18. században az épületet nyugat felé meghosszabbították (3. periódus), és a falakat kijavították, amelyhez a középkoritól eltérő téglát és habarcsot használtak. Előkerült a templom középkori és – kb. fél méterrel magasabban – újkori járószintje is, amelyet döngölt agyagból készítettek.

Az épület föld feletti része csak két helyen, a déli hajófalnál és a sekrestye északi falánál maradt meg néhány téglasor magasságban, mert máshol az alapozási árokból is kitermelték az építőanyagot 1823 után. Az alapozási árokban csak a szentélyzáródás északi részében találtunk nagyobb összefüggő falmaradványt.

A középkori templom körüli temetőből mindössze négy sír került feltárásra. Lelet csak egy sírban volt, egy 18. századi kegyérem. Az ásatási leletanyag túlnyomó része középkori és újkori építőanyag (tégla, bélyeges tégla). A barokk bővítés belsejéből viszonylag sok embercsont és néhány késő középkori viseleti tárgy került elő, amelyek a templom körüli legkésőbbi temetkezések kiásása során megbolygatott, korábbi sírokból kerültek ki. A templom területéről és környékéről kb. 50 érem került begyűjtésre, a 12–18. századból, III. Bélától Mária Teréziáig, ezen kívül kb. 40 darab újkori kegyérem és rózsafüzérhez tartozó kereszt, valamint több középkori és újkori viseleti elem (csatok, gyűrűk, préselt veretek) képezi a jelentősebb leletanyagot.

A középkori épületet a 2020. évi feltárás teljes egészében felszínre hozta (egyedül a 18. századi bővítményt nem, amit azonban 2019-ben kutatóárkok révén megismerhetővé vált). Mérete, alaprajza, építészeti jellegzetessége a korban szokványosnak mondható – ám néhány jellemzője a kevés ismert Tolna megyei feltárt középkori templom között is különlegessé teszi. Ezek között az élre kívánkozik jelenlegi elhelyezkedése és ebből következő állapota. Számos társával ellentétben nem mezőgazdaságilag művelt területen fekszik, ennek megfelelően sokkal jelentősebb falmaradványai maradtak meg a földben, mint a legtöbb, ásatással kutatott középkori templomépület esetében. Szántóföldön feltárt templomok esetében középkori felmenő falat és járószintet a megyében gyakorlatilag már nem lehet találni a több évszázad óta tartó szántóföldi művelés roncsoló hatásainak következtében. Ezzel szemben a kisszékelyi templom déli hajófalának alsó néhány sora annak csaknem teljes hosszában megőrződött, hasonlóan a késő középkorban épült sekrestye északi falához.

A másik rendkívül ritka vonása e templomnak a török hódoltság utáni sorsa. 1686 után a megye legtöbb egyházas helyén még valamilyen formában, többé vagy kevésbé romos állapotban fennálltak a középkorban épített templomok. Sorsuk általában kétféleképp alakult: ha a falut újratelepítették, akkor a templomot is kijavították, és általában máig használják őket. A másik, gyakoribb esetben az elnéptelenedett falvak nem települtek újra, így gazdátlanná vált templomaik romjait a környező községek lakói építőanyag- nyerőhelyként használták, és elhordták. A kisszékelyi templom sorsa a fent bemutatott két lehetőség sajátos ötvözete: a török kiűzése után helyreállították, sőt a 18. században ki is bővítették – a falu új templomának 19. századi eleji felépítése után azonban lebontották a nem sokkal korábban még kijavított épületet.

A templom 1823-ig történő használatának, valamint a körülötte a török kor után is zajló temetkezéseknek köszönhetően viszonylag jelentős mennyiségű, régészeti ásatásokon ritkán előkerülő újkori (azaz nem régészet korú, tehát 1711 utánra keltezhető) leletanyagot is találtunk. Ezek között kiemelkedően fontosak a népi vallásosságot jelző kegyérmek és rózsafüzérekhez tartozó keresztek, amelyek országos viszonylatban is nagy számban kerültek itt napvilágra, és a 18. századi közösség vallásosságának kapcsolatrendszerét is jelzik (pl. Ausztria: Mariazell; Németország: Köln, Weingarten).

Kisszékely azon kevés tolna megyei település egyike, amely bizonyíthatóan a török időkben is megvédte és megtartotta lakosságát. Őrizte hagyományait és megtartva árpád kori templomát, az andocsi jezsuiták segítségével hitéleti tevékenységet folytatott.

Kisszékely egy ma már csak 300 lelkes település a Tolnai-hegyháton, azonban ez a kis közösség lelkesen ápolja a falu múltját, hagyományait. Így karolta fel a Kisszékelyi Kulturális Egyesület a falu rég elfeledett templomának ügyét, és támogatta mindenben a feltárás menetét. A templom régészeti feltárása az elmúlt két évben megtörtént. A feltárási munkák egy múzeum és egy civil szervezet együttműködésének jó példáját bizonyítják, melynek során a település történetének egy fontos részlete került napvilágra.

Források:

• K. Németh András – Varga Máté: Kisszékely középkori temploma. – Várak, kastélyok, templomok évkönyv 2019, 34–37.

• Múlt-kor történelmi magazin (2019. augusztus 7.): Árpád-kori templom maradványait tárták fel Kisszékelyben https://mult-kor.hu/arpad-kori-templom-maradvanyait-tartak-fel-kisszekelyben-20190807

• Kossuth Rádió Jó napot, Magyarország c. műsorában az ásatásról https://www.mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2019-08-12_16-00-00&enddate=2019-08- 12_17-30-00&ch=mr1

• Magyar Hírlap: Árpád-kori templom a felszín alatt https://www.magyarhirlap.hu/kultura/20190814-arpad-kori-templom-a-felszin-alatt

• TEOL: Egy hétszáz éves középkori templom romjait tárták fel https://www.teol.hu/kozelet/helyi-kozelet/egy-hetszaz-eves-kozepkori-templom-romjait-tartak-fel- 1785069/?fbclid=IwAR2ssviXz6xazKXoIc4f6RQsbc-ykYdC0ILP2oJjYaywlhAirWs6sg_DXJg