Látóhegy

A németkéri Látóhegy a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet része, a Kiskunsággal rokon homokvidék, 1987 óta védett. A 416 hektáros homokterület felszínének formálásában a szél játszotta a főszerepet. A homok vándorlása mára megállt, a buckák jelentős részét a Pannon homoki gyep már megkötötte.

A Látó-hegy, hivatalos nevén Templomdomb, 172 méter magasságával a környék legmagasabb pontja. Valamikor egy óriási homokpusztagyep része volt, amelyen főként birkákat legeltettek.

A község talaja egyrészt a Sárvíz (Össárvíz) finom hordaléka, másrészt az ún. paks-seregélyesi táblarögnek Pakstól - Alsószentivánig terjedő, lösztakaróval borított része. A Sárvíz enyhén lejtős, hullámos. Nem csak a legmagasabb kiemelkedés van itt, de a legmélyebb pont is, az ún. Fehér-tó.

A száraz homokbuckák között védett növényekben gazdag lápréteket találunk. Védett fajai a mocsári kosbor, a homoki nőszirom, a homoki árvalányhaj, a homoki varjúháj. Fészkel a parlagi pityer, a sordély, búbos banka.

A Látó-hegy közelében találjuk az értékes állatvilágnak otthont adó apró tavakat, melynek állandó lakója a szárcsa, a Fehér-tó nádasában pedig tőkés réce, nádi rigó és erdei béka is él. A környék állatvilágából a madarak közül is a legfigyelemreméltóbb a gyurgyalag, mezei pacsirta és a búbos banka. A leggyakoribb ragadozó madár az egerészölyv. Az emlősök közül szép számmal él a környéken a szarvas, őz, de jelentős a vaddisznó állomány is.

A pusztagyep rovarvilágát a fajgazdagság jellemzi. A sáskafajok között igazi ritkaság a sisakos sáska, amely hazánkon kívül máshol nem fordul elő. A hüllőket legnagyobb számban a zöld gyíkok képviselik.

A Látóhegy legértékesebb része az a 10 hektár nagyságú láprét, amely fokozottan védett státuszt kapott. Ezen az apró réten április elejétől októberig számtalan virágos növény pompázik. Az igazi forma és színgazdagságot az itt tenyésző orchideafajok jelentik - mocsári kosbor, ujjaskosbor, agárkosbor. Az ötvenes évektől kezdődően a jobb minőségű területeket felszántották, a kevésbé jó földekre szil- és fenyőfákat telepítettek. A táj uralkodó fája az akác, mely telepítve és anélkül is gyorsan erdővé válik. Az elakácosodás ellenére a homokterületen máig szép, régi tölgyállományok is vannak.