Lussonium, romkert, Bottyán-sánc

Dunakömlődtől keletre, a Bottyán-sánc (Sánchegy) löszfennsíkján helyezkednek el Lussonium római kori segédcsapat-tábor feltárt maradványai.

Lussonium római kori erődje a Kr. u. 1. század közepén épült. A legkorábbi palánkperiódust, egy mindeddig elő nem került első kőperiódus után, további jelentős kőépítkezések követték a késő római korban. A déli kapun át az erőd belsejébe vezető É–D-i útra a 4. század végén, az 5. század első felében, amikor az erőd többi részét már nem használták, ráépítettek egy 10x9 m kiterjedésű, 2,3 m falvastagságú kőtornyot. A Bottyán-sánc fennsíkjának keleti oldalát a Duna elmosta, ezért a tábornak ma már csak a nyugati fala, valamint az északi és déli fal nyugati része maradt meg. Műemléki helyreállítása két szakaszban történt. 2003-ban romkert formájában felépült az erőd feltárt déli kapuja, a kapun átvezető É-D-i út maradványa, a déli erődfal mögötti, fa oszlopsoros katonai barakk és az É–D-i útra ráépült késő római torony falmaradványa. 2008-ban az északi kapu feltételezett helyén fa kaputorony készült, mely egyben kilátóként is szolgál, valamint az északi tábort övező fal és előtte húzódó sáncárok- rendszer rekonstrukciójára is sor került. A történelmi emlékhely méltó része a magyarországi római limesnek, az egykori folyam menti határ védvonalának.

 A Tolna Megyei Értéktár Bizottság 2020-ban Lussoniumot kiemelt megyei értéknek, azaz Tolnaikumnak minősítette.

Fotó: Babai István