Menü
Madocsa község táncos és népszokásai, nyelve, hagyományai bár sok mindenben egyeznek a Kalocsai, a Tolnai-Sárköz és a Mezőföld falvaiban élőkével, mégis sajátos, archaikus jegyet hordanak magukon. Lakossága nagyon régi hagyományokat, különleges néprajzi jellegzetességeket őrzött meg, talán a területileg is zárt jellege, és a vallási különbözőség okán is. Madocsa népe több száz éven át élt falujában úgy, hogy jelentősebb be- és kivándorlás történt volna. Így könnyen megérthető, hogy a község miért lehetett reliktum területe a hagyományos táncoknak.A Madocsai csárdás generációról generációra öröklődött, az idősebb táncosok, mint Boldog István ’Birkás’, Seregi István, Földesi János (népművészet mesterei) készséggel adták tovább tudásukat a következő nemzedéknek, és szívesen tanították a fiatalokat a hagyományos mozdulatok és a sajátos figurák elsajátítására. A XX. század közepén végzet néptáncgyűjtő munka során a Mezőföld falvaiból igen gazdag, értékes táncanyagokat gyűjtöttek össze, rögzítettek filmekre a szakemberek. Többek között olyan neves néprajz-, néptánc-, és népzenekutatók jártak Madocsán, mint Andrásfalvy Bertalan, Maácz László, Martin György, Pesovár Ferenc. S úgy vélték: e tájegységen belül a csárdást a Duna-menti Madocsán táncolják egyik legszebben. A madocsai csárdások legjellemzőbb vonása, hogy a lassú és gyors rész a zenekíséret és motívumkincs alapján élesen elhatárolódik egymástól. Míg a zártan vagy kétkézfogással járt lassú uralkodó motívuma a kétlépéses csárdás, s megjelennek benne a verbunk karakterű motívumok is, addig a zárt összefogódzású frissre a páros forgás mellett a mártogatós motívumok, illetve az ugyancsak zárt összefogódzással járt aprózó, figurázó részek a jellemzőek. A csalogatás általában a mártogatást, forgást megszakító kifordulásból, illetve villanásnyi külön táncolásból áll. Erre a Madocsai csárdás ékes példa. Mártogatós-csárdás: A férfiak egyenes, délceg testtartással, végig hajlított térddel, laza ruganyossággal járják a táncot. A ruganyosság mellett anélkül, hogy nehézkessé válna a táncuk, súlyosan lépegetnek. Legtöbbször és leginkább telitalpasak a lépések, csupán esetleg a sarkukat emelik el kisé a földről. A lépések kilengése igen csekély. Az ugrásoknál főleg a függőleges irányt hangsúlyozzák, az ugrások zökkenő jellegűek. A férfi végig uralkodik a táncon, vezeti, irányítja, tartja a nőt. Végig vonul a táncon az öblös, széles kartartás. A nők testtartása az egész tánc menetében kissé előredöntött. Lépéseikkel kísérik a férfiak táncát. A nők a szoknyájuk alatt csípőpárnát viselnek, ezáltal is hangsúlyozzák a tánc széles, öblös jellegét. A csárdás kiemelkedő figurái:
Tolna Vármegyei Értéktár Bizottság
7100 Szekszárd, Szent István tér 11-13.
A Tolna Vármegyei Értéktár honlapja az Agrárminisztérium pályázati forrásából, a Hungarikum Bizottság támogatásával jött létre.