Martinek József festőművész munkássága

Martinek József 1904-ben született Pécsett. A család 4 gyermeke közül ő a Püspöki Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet 1922-ben és 2 Vajtán töltött év után érkezett Tolnára. Közel akart maradni Pécshez, a szülőkhöz, és a festői hajlamát, a természetben festés lehetőségeinek szépségét találta meg itt. A polgári iskola akkori rajztanárában, Pallai Józsefben pedig festőtársra és barátra talált.

Magánúton folytatott művészeti tanulmányokat Aba-Novák festőiskolájában, majd Baján, Rudnaynál.  A szegedi Pedagógiai Főiskola gyakorló iskolájában, majd Budapesten tanított. 1959-ben költözött vissza Tolnára, ahol a helyi képzőművész kör vezetője is lett, majd a Tolna megyei Tanács és az Országos Képzőművészeti Szövetség megbízása alapján 1959-től 1964-ig vezette a megyei képzőművészek munkacsoportját. 

Főként korai képein lehet érezni, hogy nagy hatással volt rá Ferenczy Károly és Egry József alkotói világa. A plein air és a posztimpresszionizmus formajegyeinek sajátos ötvözete Ferenczynél és az ún. atmoszféra-festészet Egrynél - a jellegzetes fénytörések, a távlatok kitágítása - a tolnai festő ecsetjárásában egyéni alkotói világot teremtett. Ezen belül minden érdekelte, ami új, számára a festészet kiapadhatatlan tárháza a titkoknak és az benne a csodálatos, ahogy meg kell küzdeni érte. Nagyon mély és állandó kapcsolatban él a művészettel. A Dunát, a tolnai holtágat, a halászokat és tolnai embereket örökítette meg olajképein, akvarelljein.

Jó tudni, hogy ez a nagyon sajátos Martinek-festészet már elfoglalta helyét a múzeumok képtáraiban, de az is jó, hogy ott van szinte minden tolnai család lakásában. Tőle tanulhattuk, hogy az alkotás tehetség és tisztesség dolga együtt, melynek örömében lelheti meg az emberi lélek a nyugalmat. Martinek József festőművész munkásságával bemutatta a tolnai tájat, tolnai embereket, szervezője volt a város és a megye képzőművészeti képzésének is.

Lakóházát Tolna városára hagyta.