Medinai szerb szokások és hagyományok

Medina Tolna megye egyetlen olyan települése, ahol szerb nemzeti kisebbségi közösség él. A szerbek – akkori nevükön a rácok – a török elől menekülvén 1720 körül települtek a faluba. Jelenleg harminchat magát szerb nemzetiségűnek valló lakik a községben. Magukkal hozott anyanyelvüket, vallásukat, kultúrájukat, hagyományaikat és szokásaikat ma is híven ápolják.

A medinai szerbek 1720-ban Szent Lázárnak szenteltek templomot, mely faépítésű volt.

A Szent Lélek eljövetelének szentelt templom 1856-ban készült el, a hívek adományaiból csaknem harminc éven át épült az eredeti faépítésű templom köré. Az építkezés alatt a fatemplom végig üzemelt, miközben köré építették az új kőtemplomot. Csak az új elkészülte után bontották ki a régit és rendezték be az újat.

Téglaépítésű, kelet-nyugati tájolású egyhajós épület. Tornya a nyugati főkapu felett helyezkedik el, itt található a karzat is. Alatta van a női tér és a kőből faragott keresztelőkút is, amit egy mellvéd választ el a férfiak tartózkodására szolgáló résztől. Itt helyezkedik el a déli oldalkapu, a püspöki trón, a diakónusi szék, valamint a templom legszentebb terét, az oltárt a hajótól elválasztó ikonosztáz. Az ikonosztázt harmincöt kép alkotja. Tematikájuk szerint evangéliumi történetek, ünnepek, apostolok, golgota kereszt. A festmények feltehetően a felépítménynél sokkal korábbiak, és eredetileg valószínűsíthetően más templom ikonosztáza számára készülhettek. A belső bútorzat eredeti, 1856-os évből való.

A provinciális klasszicista stílusban épült szerb templom nem csupán műemlék, hiszen a görögkeleti vallási hagyományok ma is elevenen élnek a faluban. A medinai szerbek pünkösdkor tartják a templom búcsúját.

A torony 1987-ben kapott vörösréz burkolatot.

A templom külsővakolása, festése 1992-ben valósult meg.

Belső felújítása 2001-ben, restaurálása 2003-ban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium által kiírt pályázaton nyert pénzből lett elvégezve.

 

Bozsity (Karácsony)

A szerbek egyházi ünnepeiket a julianusi kalendárium szerint ünneplik, tizenhárom napos késéssel a gregoriánusi naptárral szemben, így a pravoszláv vallásúak január 7-én ünneplik Jézus Krisztus születését, a karácsonyt.

Szent estén a családfő behozza a „badnjakot” (vastagabb farönk, ami a tűzhelybe kerül, másnap reggelig parázslik, nem aludhat ki a tűz), mely azt a fát szimbolizálja, melyet a pásztorok hoztak a hideg barlangba és meggyújtották, hogy melegítsenek amikor Jézus megszületett.

Ezután a családfő behozza a szalmát (azt a szalmát jelképezi, amelyen Jézus született a barlangban) és háromszor köszön „Hristos se rodi!” (Jézus megszületett!). A válasz szintén háromszor „Vaistinu se rodi!” (Valóban megszületett!) és a ház asszonya megszórja őt háromszor gabonával a „kityenikolács” (díszes kalács) alatt lévő tálból, majd szétszórják a szalmát a lakásban és tesznek belőle néhány marékkal az asztalra a terítő alá is. A szalmába rejtik a gyerekek ajándékait is. A szerb házakban nem szokás karácsonyfát állítani.

A karácsonyi asztal tartozékai:

-        Gyertyatartóban gyertya

-        Mécses - december 17-én Szent Barbara napján egy lapos tányérba búzát vetnek, közepébe mécsest helyeznek, amit Szent estén gyújtanak meg, addig a búza szépen megnő jelezve a bő búzatermést.

-        Kityenikolacs (díszes kalács) - kenyértésztából készült kör alakú kalács, melyre pászkatésztából különböző kis díszek, középen rózsa, körülötte szőlőfürt, hordó, kotlós, búzakalász, kukoricacső, háziállat figurák kerülnek. Miután kisült a kalács a rózsába piros cérnával átszőtt bazsalikomot tesznek. Egy tálba kukoricát, búzát, árpát, napraforgót, babot, diót, almát, pénzt raknak, erre helyezik a díszes kalácsot. A kalács díszei, a gabona magvak az előttünk álló év bőségét jelképezik. A díszes kalácsot újévkor vágják fel.

-        Zdrávlje (egészség) –kenyér, ennek a közepébe is tésztarózsa kerül. Szent estén szelik fel és karácsonykor csak ezt a kenyeret fogyasztják. Aki ezt a kenyeret eszi egész évben egészséges lesz.

Bádnji dán (karácsony előnapja)

Karácsony előnapján nem való nőknek más házába menni, csak férfiaknak, akik kora reggel mennek köszönteni „Bádnjidán-t”.

Ezen a napon tilos a padlásra menni, nehogy lehozzuk és elvigyük a házból a szerencsét.

Karácsony előtt minden tartozást meg kell adni, adóssággal nem szabad várni a karácsonyt.

Karácsony előnapján nem gyújtunklámpát a vacsora idejét jelző harangszóig.

Szent estén halászlé, vagy böjtös bableves a vacsora zdrávljéval, utána diós tészta, vagy „gibanica” (cukros mákkal, dióval, mazsolával, darált tökmaggal töltött pászkalapok) következik.

Hajnalban misére megy a család, délelőtt pedig a liturgiára. A templomban az istentisztelet szerb vagy ószláv nyelven folyik.

Karácsony első napján mindenki otthon ünnepel, másnap mennek köszönteni a rokonokhoz, ismerősökhöz.

Karácsony első napján a medinai szerbeknél szárnyasból készült ételeket főznek, mivel a sertés kitúrja a szerencsét. A karácsonyi ebéd fontos és elmaradhatatlan eleme a „csesznica”, a tejfölös, cukros tojással, mazsolával, néhol dióval is töltött hajtogatott rétestészta, amelybe pénzérmét tesznek. Ezt törni szokás és akinek a darabjában a pénzérme van, az nem lesz pénzszűkében a következő évben. De a pénzérme az újszülött Jézus részére szánt ajándékot is jelképezi.

A karácsony háromnapos ünnep. A szalmát karácsony harmadnapján reggel szedik össze és viszik a szűrűbe.

 

Sveti Sava (Szent Száva napja)

Január 27-e Szent Száva napja. Szent Száva minden szerb iskola patrónusa, így a most szerb klubként működő valamikori szerb iskola védőszentje is. Szent Száva, mint püspök, politikus és államfő megerősítette a középkori önálló szerb egyház és állam alapjait. Kolostorokat, templomokat, iskolákat építtetett.

Szent Száva napján az ünnepi istentisztelet végén a lelkész megszenteli a Szent Száva napi ünnepi kalácsot, melyből mindenki kap egy darabot. A gyerekek verset mondanak Szent Száváról és a hívek közösen eléneklik a Szent Száva himnuszt.

 

Uskrs (Húsvét)

A húsvét sétálóünnep. A tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltei vasárnapra esik, de nem lehet egyszerre a zsidó húsvéttal a pészach-hal, legkorábban április 4-én, legkésőbb május 8-án lehet.

Nagycsütörtökön este kerül sor a tizenkét evangélium meghallgatására a templomban Krisztus szenvedéséről. Amíg a lelkész az evangéliumokat olvassa a hívek térdelnek a templomban. Minden evangélium előtt kerepelnek, nem harangoznak. Felfüggesztett deszkát a férfiak felváltva ütemesen vernek fakalapáccsal. Nagypénteken végzik a templom takarítását, előzőleg kiosztják a családok közt mosásra, keményítésre a templomi terítőket, szőtteseket. Nagypénteken délután, a takarítás után a textíliák újra a helyükre kerülnek, virágokkal díszítik a templomot, elkészítik Jézus sírját. Este teszi a lelkész a halotti leplet, melyen Krisztus sírba helyezése látható, Jézus sírjára. Jézus sírját a feltámadásig minden éjjel őrzik, virrasztanak. A templomkertben tüzet gyújtanak, amit körülülnek, kukoricát pattogtatnak, halkan beszélgetnek.

Az ünnep előtt a temetőt is rendbe teszik.

Nagyhéten szigorú böjt van.

Szombaton festik az asszonyok a tojásokat, főzik meg a húsvéti sonkát. A tojás a természet megújulását, az új élet születését jelképezi, a húsvéti piros tojás az örömet jelenti. A piros szín a Megváltó Golgotán ártatlanul kiontott vérét szimbolizálja, de a piros szín egyben a feltámadás színe is, mert nincs feltámadás szenvedés és halál nélkül. Ez a szín tehát a kereszténység, a templom színe.

Húsvét az első alkalom, amikor a negyven napos böjti időszak után az új sonkát megkezdik és először esznek belőle.

Vasárnap a hajnali misén, a feltámadáskor minden harang megszólal. Körmenetet tartanak. Ekkor még a harangszó mellett kerepelnek is. Mire harmadszor megkerülik a templomot és újra bemennek néhány asszony eltávolítja Jézus sírját.

A hajnali mise után a húsvéti liturgia következik. A liturgia végén a hívek így köszöntik egymást „Hristosvaskrese!” (Krisztus feltámadt!), melyre a válasz „Vaistinuvaskrese!” (Valóban feltámadt!).

A szerbeknél nem szokás a locsolkodás.

Húsvét másnapján az ünnepi istentisztelet után a hívek halottaikra emlékeznek, kimennek a temetőbe, gyertyát gyújtanak, a pópa minden sírt megáld, vörösborral keresztel meg.

 

 

Duhovi (Pünkösd)

A medinai szerb templomot a Szent Lélek eljövetelének szentelték, így pünkösdkor van a búcsú. Pünkösdkor a templomot hársfaágakkal, virágokkal díszítik, füvet szórnak szét, amelyből az ünnepi istentiszteleten a hívek térdelve kis koszorúkat fonnak, amit hazavisznek és otthon megőrzik a következő pünkösdig az áldás és jólét szimbólumaként. A pünkösdi búcsún már évek óta az istentiszteletet LukijanPantelity püspök úr több lelkész közreműködésével celebrálja. A misét egyházi vendégkórus kíséri. Az ünnepi ebédre és vacsorára mindenkit vendégül látnak. Délután a vecsernyén kerül sor a koljivo (búza) és slavskikolacs (ünnepi kalács) megáldására, melyet a mindenkori koma biztosít. A koljivo darált főtt búza, melyet cukorral édesítenek, adnak hozzá darált diót, mazsolát, fahéjat, szegfűszeget. Mandulával, dióval, kockacukorral, csokoládédrazséval díszítik, közepébe gyertyát tesznek. A vecsernye után a koma szétosztja a megáldott koljivot, ünnepi kalácsot és borral kínál mindenkit. Azután átmennek a Szerb Klubba, mely közvetlenül a szerb templom mögött van. Itt kultúrprogram következik, melyen szerbiai, horvátországi, vagy hazai szerb néptánccsoport mutatkozik be. A folklórműsor után élőzene mellett hajnalig tartó bálban szórakozhatnak a vendégek.

 

Ivandan (Szent Iván napi szokások)

Július 7-én van Szent Iván napja. Ilyenkor fonják az asszonyok az Iván napi koszorút. A fiatal lányok, fiúk kimennek a rétre és megszedik az Iván napi virágot, otthon az asszonyok koszorúkat fonnak belőle és minden lakó és melléképületre kitesznek egyet-egyet, hogy megvédje a házat az időjárás viszontagságaitól, a jégveréstől, széltől, fagytól, hóvihartól. Ez a koszorú a következő év Szent Iván napjáig az épületen marad.

 

Preobrazsenje (Krisztus színeváltozása)

Augusztus 19-én van a preobrazsenje, a szőlőszentelés napja. Régi szerb hagyomány, hogy augusztus 19. előtt senki sem eszik a megtermelt szőlőjéből. Medinán minden szerb családnak van szőlőültetvénye. Szőlőszentelés napján minden család visz a templomba egy tál szőlőt, amit a pópa megszentel és mindenki kap belőle egy-egy fürtöt és ebből a megszentelt szőlőből eszik legelőször minden családtag, utána már lehet szedni a szőlőt.

 

Pudarina

A pudarina szőlőőrző hagyomány, mely a magyarországi szerbek között már csak Medinán él, melyet minden évben más-más pincéjében tartanak. A Szerb Klubban fogadják a vendégeket, utána mennek ki a szőlőbe. Medinán minden szerb családnak volt és van szőlőültetvénye. Nyár végén, amikor kezdett érni a szőlő esténként a fiatalok összegyűltek mindig másnál, ahol énekeltek, beszélgettek, tréfálkoztak, táncoltak, őrizték a szőlőt. Ez az esemény összefogta a fiatalokat, szorosabbá fűzte az emberi kapcsolatokat.A medinai szerbek nem hagyják feledésbe merülni ezt a szép hagyományt, ápolják és minden évben vendégeikkel együtt felelevenítik.

1978 óta a régi szerb iskolában szerb klub működik. Itt van az 1995-ben megalakult nemzetiségi önkormányzat székhelye, és itt tartják hagyományos összejöveteleiket is, mint pl. a karácsony, az újév várás, Szent Száva napi megemlékezés, a húsvét, vagy a búcsú. A község neve cirill betűkkel is olvasható a falu határában, és a legfontosabb közintézményeken is kint van a cirill betűs felírás. A szerb kisebbségnek van saját temploma és temetője is. Fontos számukra a vallási események anyanyelven történő művelése, gyermekeik számára való átadása, közös átélése.