Pacsmagi tavak

A pacsmagi halastórendszer csodálatos természeti környezet, és nagy léptékű mérnöki alkotásként is megállja a helyét. Bár látogatni csak engedéllyel lehet, ennek ellenére sok látogatót vonz. A területnek kiemelkedő a szerepe. A védett növények közt említendő a bíboros kosbor és a Sadler-imola. A viszonylagos háborítatlanság 170 fajt elérő madárfaunának biztosít költő- és fészkelő-helyet. A legjelentősebb a cigányrécék állománya. Az 1-es számú tó nádszigete jelentős nagyságú gémtelepet rejt.

A Dunántúli-dombság nagytáj részét képező kelet külső-somogyi kistáj képe az elmúlt évszázadokban sokat változott. A terület fő vízfolyása, a mainál sokkal szélesebben, szeszélyesebben kanyargó Koppány folyó meghatározó volt a térség életében. A középkorban Füzegynek nevezett vízfolyás (a név fűzfában gazdag szélű folyót jelent) vízimalmokat hajtott, az 1400-as években pedig halastavakat létesítettek rajta. A folyó déli lankáin szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

A Pacsmagi halastórendszer kiépítéséhez 1932-ben fogtak hozzá. Az első ütemben (1932-1934) készült el az 1-es tó. Az (1959-1960) ütemben készült el a 4-es és az 5-ös tó, (1968-1969) készült el a 2-es 3-as és 6-os tó. A halastavakat a Koppány-folyó táplálja, a tavak többszörös átfolyású rendszere pedig biztosítja az egyenletes vízminőséget és vízfrissességet. A halastavak kialakítása azonban nem várt következményekkel járt. A tavaktól nyugatra eső területek talajvízszintje jelentős mértékben megemelkedett, és az egykori szántók mocsaras rétté váltak. A gyékény, a nád, a sás egyre nagyobb területeket foglalt el, ami a gazdálkodás felhagyásához vezetett. A zavarás megszűnésével fokozatosan megjelentek a védett növény- és állatfajok, a tavak pedig fontos költő, táplálkozó és vonulási pihenőhellyé váltak a madarak számára.

A Pacsmagi-tavak Természetvédelmi Terület kiterjedése 485 hektár. A Koppány folyó partvonalát követve, mintegy 6,5 km hosszan terül el a tavakat övező dombok előtt. Délkeleti részén kiszélesedik, itt eléri az 1-1,5 km-t.

A halastavak és környékük jellegzetes vízi élőhely. A tájra az ember jelenléte erősen rányomta bélyegét (gátak, csatornák, zsilipek, távvezetékek). Ennek ellenére találunk itt nádasokat, nedves réteket, fűz-nyár ligeteket, hazai fafajú vegyes erdőket. Az élőhelyek sokfélesége nem túl nagy, de fajokban mégis gazdag az élővilág. A madárvilág faji gazdagsága kiemelkedő, helyben költő, átvonuló és gázlómadarak énekes és ragadozó madarak otthona ez a táj.

A gazdag madárvilágnak köszönhető, hogy a területet 1990-ben országos védelem alá helyezték, 1997 óta a Ramsari-egyezmény értelmében nemzetközi jelentőségű vizes területnek számít. 2004-ben pedig a Natura 2000 hálózat részeként különleges madárvédelmi terület (SPA), illetve fontos madár élőhely (IBA) besorolást kapott.

A természetvédelmi terület kiemelkedő értéke az 1-es tó vegyes gémtelepe. A közel 70 hektáros nádszigetet már március elején birtokba veszi a fészkeléshez készülő 45-50 pár kócsag és a 20 pár szürke gém. A tavasz folyamán még megérkezik a rendszeresen itt költő 45-50 pár bakcsó, mintegy 15 pár törpegém, 3-5 pár kiskócsag, 3-4 pár vörösgém és üstökösgém is. Ritka vendég még a bölömbika.

A tavakat szegélyező mozaikszerű nádas, gyékényes, sásos a madaraknak ideális lakó és táplálkozó hely. A terület legnagyobb értékét az itt fészkelő cigányrécék jelentik. A mintegy 60-70 párból álló populáció a hazai állomány egytizedét teszi ki.

A tavaszi olvadás után récék ezrei érkeznek a tavakhoz, tőkésrécék, barátrécék, a védett fütyülő réce, kontyos réce, kendermagos réce, nyílfarkú réce, kanalas réce, üstökös réce. A réceféléken kívül a vízityúk, a guvat, a kis és a pettyes vízicsibe, a búbos vöcsök, kis vöcsök is a nádasban költi tojásait. A piroslábú cankó, billegető cankó, erdei cankó, pajzsos cankó, szürke cankó, havasi partfutó, kis lile, parti lile, tavi cankó, és a nagy póling.

Április végén a kormos szerkő a fehérszárnyú szerkő és a fattyú szerkő nagy csapatokban vonul át. Egy nagyobb csapat bütykös hattyú is költ a tavaknál, egy részük itt is telel, és egy pár nyári lúd költéseiről is vannak adatok. Gyakran látni még sirályféléket, a dankasirály él a területen legnagyobb számban, de megtalálni még a sárgalábú sirályt és a viharsirályt is.

A tavakat övező nádas nemcsak a nagyobb testű madaraknak nyújt lakóhelyet. Bár legtöbbjüket nehéz megfigyelni a környék tavasztól őszig zeng a kisebb-nagyobb énekesmadarak dalától. Legkorábban a fülemüle érkezik meg majd a nádi tücsökmadár, cserregő poszáta, foltos nádiposzáta, énekes nádiposzáta, nádirigó kezdi meg énekét. Szép számban költ a legszebb hangú madaraink egyike a barátposzáta, karvalyposzáta is. Feketerigó, kékbegy, léprigó is itt költ. A tavak körüli fűzfákra építi jellegzetes fészkét a függőcinege és a barkócscinege.

A duzzasztózsilip ad otthon egy pár barázdabillegetőnek, a híd alatt csatornaátereszekben pedig füsti fecske fészkel. A legutóbbi időkben egyre több jégmadár, hamvas küllő, parlagi pityer és tövisszúró gébics figyelhető meg a környéken. A domboldalakban mesterségesen kialakított partfalak adnak otthont a partifecskének és a nagyon ritka gyurgyalagnak is. A bőséges táplálék miatt a terület a ragadozó madarak számára is vonzó. Rendszeresen költ a barna rétihéja, az egerészölyv, erdei fülesbagoly, réti fülesbagoly, darázsölyv, hamvas rétihéja, kékes rétihélya, gatyásölyv, vörös vércse, kék vércse, vándorsólyom, kerecsensólyom is.

A gyulaji rezervátumból ide jár vadászni 2 pár réti sas, 2-3 pár fekete gólya és néhány békászó sas, valamivel távolabbról a barna kánya. Rendszeresen átvonul 4-6 példány halászsas is.

A tavak környékén az emlősök is ideális élőhelyet találnak maguknak. A fokozottan védett vidrának körülbelül 10 családból álló populációja bárhol szem elé kerülhet. Gyakori még a hermelin is. A rovarevő emlősök közül a vakond, sün, cickány valamennyi faja védett. A völgy a denevéreknek is otthont biztosít, köztük a közönséges törpedenevér, közönséges késeidenevér, szürke hosszúfülű denevér. Rágcsálók közül a mókus, a kerti pele, nagy pele, mogyoróspele, csalitjáró pocok van jelen.

A terület elsősorban madárvilága miatt érdemel kiemelkedő figyelmet, de számos gerinctelen faj is megfelelő táplálkozó és búvóhelyet talál magának itt. Jó néhány lepkefaj, magyar feketelepke, erdei busalepke, vörös szemeslepke és a védett nappali pávaszem, a kardoslepke, a fecskefarkú lepke, nagy tűzlepke, és az atalantalepke.

A rovarvilág egyéb képviselői is jelen vannak. Különböző acsa és szitakötőfajok, a védett aranyos bábrakó, diófacincér vagy az imádkozó sáska.

Bőséges számban találunk itt kétéltűeket is. Pettyes gőte, tarajos gőte, kis tavibéka, tavibéka, kecskebéka, mocsári béka, vöröshasú unka, zöld levelibéka, barna varangy, zöld varangy, erdei béka.

A hüllők is megfelelő otthonra találnak a területen. A gyíkok közül a fürge gyík a zöld gyík fordul elő rendszeresen. Tavasztól őszig bárhol találunk vízisiklót, kockás siklót valamint mocsári teknőst.

Mindezek mellett a természetvédelmi terület jellemző növénytársulásai a tavak és folyók mentén a nádas, a különböző hínártársulások, a mélyebb területeken a nedves rétek növényzete, a löszdombokon a gyepvegetáció. A tavak partját szegélyező magas, sűrű nádas uralkodó faja a nád, és különböző sásfajok fontos védő és szűrő szerepet töltenek be. Egyrészt védik a partot az eróziótól, másrészt a vizet a partról befolyó szennyező anyagoktól. A vizek öntisztulásában rendkívül nagy szerepet játszik, ezen kívül a vízi állatvilág jelentős részének élettere.

A terület másik jellemző társulása a Koppány partját kísérő üde gyepek olyan jellemző fajokkal mint a tarka koronafürt, szöszös bükköny, közönséges gyújtóványfű, közönséges gyíkfű, orvosi ziliz, fekete nadálytő, réti boglárka, béka boglárka, ernyős madártej, fehér mécsvirág, sédkender, mocsári kutyafej. A tavaktól kicsit távolabb található a Kosboros-domb melynek lábánál akácos és cserjés társulások szegélyezik az utat. Ilyen az egybibés galagonya, kökény, fekete bodza, fehér eperfa. Védett fajok is találhatók a területen, apró nőszirom, bíboros kosbor, agárkosbor, tarka nőszirom, tavaszi hérics virít itt. A szennyes ínfű, bunkós hagyma, epergyöngyike, Sadler imola is képviselteti magát. A dombtetőt a pusztai árvalányhaj foglalja el.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 28. helyi csoportja 1982 óta végez kutatásokat a területen, a majorság épületében pedig 1998 óta erdei iskolát működtet. A május-június és a szeptember-október hónapokban zajló foglalkozások alatt a tanulók megismerkedhetnek a terület életközösségeivel, részt vesznek madárgyűrűzésen, vízminőség vizsgálatokban, rendszeresen végzett időjárás megfigyelésben.

Az oktatás részét képezi még növénymódszertani, madár, hüllő növényhatározási terepgyakorlatok, valamint ökológiai és természetismereti játékok, melyek természetközpontú gondolkodás kialakításában nagy szerepet játszanak.

A kutatóház egész évben, korlátozott számban fogadja a madarászat és természet iránt érdeklődőket.