Paksi siller

A siller bor nem egy szőlőfajtára utal, nincs olyan, hogy siller szőlő. A bor se nem rozé, se nem vörös. A szó pontosban egy színtartományt jelent, ami sötét-rózsaszín. Több száz éves múltra tekint vissza, akkoriban vegyes szüreteléssel szedték, egy puttonyba szedve a vörös és a fehér szőlőt is. A mai siller bor másutt csakis kékszőlőből készülhet, kivéve a paksi sillert, amelynél a hagyományőrzés érdekében engedett a régi recept szerinti siller készítése.

Paks a Tolnai borvidék része, apáról fiúra száll a szőlőtermesztésnek és a sillerbor készítésének a hagyománya. Ezt a hagyományt szeretné tovább éltetni a Paksi Sárgödörtéri Présháztulajdonosok Egyesülete által évente megrendezett Országos Siller fesztivál is, ahol konferenciát szerveznek a sillerről, borversenyt tartanak és borkóstolásra,a helyi termelőknek köszönhetően pedig finom ételek fogyasztására is van lehetőség. A fesztiválra az ország minden részéről és határainkon kívüli területekről is érkeznek vendégek, akik a jóféle paksi halászlét szívesen öblítik le a finom paksi sillerrel.

Írásos emlékek szerint Paks a római korban a Pannonia Valeria nevű területen helyezkedett el. Ebben az időben honosodott meg a szőlőművelés és a borkészítés, a pannon borok elismertek és híresek voltak a birodalomban.

Később, az 1562-63-as levéltári adatok is utalnak a szőlőtermesztésre és arra, hogy jelentős bortizedet szolgáltatnak az itt lakók a kitűnő borokból. A 18. századi írások szerint Pakson három szőlőhegy volt, kettő homokon, egy pedig a paksi löszháton. Az 1820-as évektől egyre több homokos területet telepítettek be szőlővel, és egyre keresettebbek lettek a paksi borok. Az 1880-as években szüret idején sok budapesti kofa vásárolta meg és hajón szállította a homoki vörösdinkát a fővárosba. A századforduló táján 40 budapesti kocsmában árulták a paksi borokat, köztük a sillert is.

A filoxéra nem kímélte a paksi szőlőket sem, így igyekeztek a homoki területekhez jól alkalmazkodó szőlőfajtákat meghonosítani, mint a Kadarkát, Rácfeketét, Dinkaféléket, Mézesfehéret, Olaszrizlinget, Szlanka- féléket. Ezekből készítették a jellegzetes siller bort, melyet a helyi hagyományok szerint a következő módon készítettek:

A felhasznált szőlőfajtákat egyszerre préselték le,- a fürtöket nem bogyózták -és hagyták forrni, tehát a kék - és fehér szőlőket vegyítették és 4-5 napig erjesztették. Jellegét a jó minőségű Kadarka határozta meg. Így egy friss, gyümölcsös ízű, élénkvörös, a hagymahéj színtől a cseresznyepirosig terjedő színű bort kaptak, amit 1-2 éven belül elfogyasztottak.

A siller német eredetű kifejezés, jelentése: csillogó, fénylő. Az ilyen borokat főleg azokon a területeken készítették, ahol német lakosok éltek, valószínű, hogy a neve is tőlük származik. A sillert egymás között Fuxlinak mondták, utalva a bor vöröses - barnás színére. (Fuchs = róka) A kereskedelmi forgalomban lévő siller borok a mai magyar bortörvény szerint már nem készíthetők ezzel a módszerrel, ezért is lehet fontos a paksi siller hagyományos készítése megőrzése, továbbadása.