Rubold Ödön színművész munkássága

Jászai Mari-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett, Magyarország Érdemes Művésze. Családja minden ága tolnai, gyerekkorát Tolna városában töltötte és iskoláit is itt végezte. Ma is ezer szállal kötődik Tolnához.

Villamosmérnöknek tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol nem találta a helyét, nem végezte el mérnöki tanulmányait, de itt került közel a színház világához. A Szkéné Színház amatőr társulatának tagja lett. Második nekifutásra vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, amit 1982-ben vörös diplomával végzett el. Osztályfőnöke Marton Endre, később Félix László és Léner Péter volt.

1982-1997 között a Nemzeti Színház tagja, majd 1997-1999 között szabadúszó volt. 1999-2009 között a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 2009-től ismét szabadfoglalkozású lett. 2011-2012 között Szarvason, 2012-2014 között a békéscsabai Jókai Színházban játszott és rendezett. 2014-től ismét a Nemzeti Színházban játszik és az ifjúsági programok felelőse, koordinátora. 2017-től a Nemzeti Színház társulati tagja.

Vendégművészként játszott többek között a Gyulai Várszínház, a Szentendrei Teátrum, a Szegedi Szabadtéri Színpad, a Karinthy Színház, a Játékszín, az Aquincumi Nyári Játékok, a Jászai Mari Színház, a Pannon Várszínház, az Óbudai Nyári Játékok, a Cervinus Teátrum, a Szarvasi Vízi Színház produkcióiban.

Színházi szerepei mellett közel ötven játékfilmben és tévéfilmben szerepelt pl.: Mephisto (1981), Te rongyos élet (1983), A béke szigete (1983), Érzékeny búcsú a fejedelemtől (1987), Égető Eszter (1989), Pótvizsga (1996), Európa expressz (1999), A Pál utcai fiúk (2003), Szőke kóla (2005), A jó pásztor - Toursi Szent Márton élete (2016) stb.

Sok-sok idegen nyelvű filmben vállalt szinkron szerepet, többek között Richard Gere, Richard Dreyfus, Warren Beatty, John Malkovich, Giuliano Gemma alakításait szinkronizálta.

Művészi munkája mellett színészmesterséget tanított a Nemzeti Stúdióban, a Pesti Magyar Színház Akadémiáján, a kaposvári Egyetem művészeti karán színpadi beszédet oktatott valamint 9. éve Kubik Annával és Ráckevei Annával együtt vezeti a Székelyföldi Varga Sándor Verstábor foglalkozásait.

Munkáját számos elismeréssel jutalmazták:

Békés megye nívódíja (1984)

Rajz János-díj (1988, 1992)

Farkas–Ratkó-díj (1988, 1990, 1992) Pályatársak titkos szavazással adományozott díja.

Jászai Mari-díj (1993)

A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2004)

Ivánka Csaba-díj (2015) A díjat egy pályatársakból álló kuratórium ítéli oda minden évben.

Szeleczky Zita-emlékgyűrű (2018) A zsűri elsőként neki adományozta a díjat a versmondásért, a versek népszerűsítéséért.

Magyarország Érdemes Művésze (2019)

Lakóhelyén 1993-ban Wekerléért díjat, majd szülővárosában 2012-ben Tolna Városáért elismerést kapott.

Elismerései közül az egyik legértékesebbnek a Farkas-Ratkó vándorgyűrűt tartja, mert a Nemzeti Színház történetében ő az egyetlen, akinek a társulat három alkalommal is odaítélte – titkos szavazással.

Hosszú évtizedek óta nem él Tolnán, azonban soha nem feledkezik meg arról, hogy honnan indult. Bármerre is jár országhatáron belül és azon kívül büszke arra, hogy Tolna a szülővárosa. Napjainkban is sok tolnai barát és ismerős kíséri figyelemmel munkásságát.

Ha hívják, szívesen jön Tolnára. Családjával részt vett a Tolnai Nagycsaládos Egyesülete 10 évfordulóján, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Tolnai Csoportjának felkérésére Széchényiről szóló pódium előadással örvendeztette meg a közönséget. A Babits és a Sütő András estet nemcsak Tolnán, hanem Szekszárdon is bemutatták. Rendezőként az Advent a Hargitán című darabját láthatta a tolnai közönség és diákjainak vizsgaelőadását is. Legutóbb pedig a Mözsi Népfőiskola meghívásának eleget téve beszélt, mesélt tolnaiságáról, családjáról, feladatairól.

Napjainkban is ezer szállal kötődik Tolnához. Barátok sokaságával vesz részt a híres „tolnai” Alta Ripa halfőző versenyen, ami Domboriban kerül megrendezésre. Idejétől függően gyakran látogat Tolnára. Büszke a tolnaiságára és az ősöktől örökölt kitartásra, emberi tartásra, fegyelemre, szorgalomra, alázatra. A városban nincs olyan tolnai, aki ne tudná, hogy Rubold Ödön Tolnáról indult és meghódította a világot jelentő deszkákat.