Schell kastély

A Tengelic község környéki Katalinpuszta nevezetessége az itt található XIX. századi kastély. Katalinpuszta nevét az építtető Jeszenszky Kálmán lányáról kapta. Az impozáns, közel 4600 négyzetméteres kastély a XIX. században eredetileg klasszicista stílusban épült, melyet a történelem során többször átalakítottak, így jelenlegi állapotában historizáló stílusú. Utolsó tulajdonosa a Schell -család volt.

 A Jeszenszky család benősüléssel szerzett nagy területeket a Gindly-uradalomból, mely a mai Tengelic település körül terült el. Utolsó tulajdonosa az államosítás előtt a báró Schell család volt, akik a gazdaságot a kastéllyal az 1890-es évek végén vásárolták meg. A Schell családot a kommunista diktatúra 1950. május 1-jén lakoltatta ki. Régebben vendégháznak, munkásszállónak használták, de ma már meglehetősen rossz állapotban van.


A kastélyt építtető főnemesi család Tolna vármegyei ágának alapítója nagyjeszeni Jeszenszky János unokája, Báró Jeszenszky Kálmán leánya, Báró Jeszenszky Katalin örökölte a családi birtok azon részét, mely így a Katalin major nevet kapta. Férje, madi Kovács László apósával építtette a családi kúriát 1879-ben, klasszicista vagy historizáló stílusban.

Egyes források szerint a mai is létező épület helyén eredetileg egy barokk stílusú, 1730-ban épült kastély állt, melynek építtetője, még az uradalom török kor utáni első tulajdonosa, Gindly Balázs Ferdinánd volt.

A kastélyt, férje halála után madi Kovácsné Báró Jeszenszky Katalin örökölte, aki eladta Báji Patai Andrásnak. Tőle 1898-ban Gróf Sigray Klára és férje Báró Schell József vásárolta meg, így az a birtokkal együtt a Schell család tulajdonába került.

Ekkor épült fel a kastély emeletes északi szárnya, pár évvel később pedig az épület déli része kis házi, római katolikus kápolnával bővült ki.

A kúriát kibővíttető házaspár fia, Báró Schell József Katalin-pusztán született 1900-ban. A festő és grafikus báró örökítette meg az utókor számára a Tengelici homokvidék gazdag növény- és állatvilágát. (Bővebben: www.vadaszat.net/muvesz/schell/schell.html)

A Schell család birtokát és rajta fekvő kastélyát 1950-ben államosították, ekkor az épület a Dalmandi Állami Gazdaság, később Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát tulajdonába került. Az állami tulajdonban töltött évtizedek alatt a kúria állapota megromlott, de az épület szerkezete nem sérült.

Az épület művészettörténeti emlékei, belső és külső fali díszítő motívumok, stukkódíszek, ólomüvegek, mai is nagy számban megtalálhatóak. A nagy méretű, megközelítőleg 4600 m2 alapterületű kastély főszárnya két keresztszárnnyal rendelkezik, így H alaprajzú. A részben alápincézett, nagyobbrészt földszintes épületnek csak az északi szárnya emeletes, részben beépített tetőtérrel, a fentebb írt kibővítési munkálatok folytán. Az észak-déli irányú kastély főszárnya felett nyeregtető húzódik végig, tetőablakokkal, a keresztszárnyak felett pedig manzárdtető, szintén tetőablakokkal. A főszárny keleti homlokzatán enyhén kilépő, szintén manzárdtetős, attikafallal lezárt középrizalit található, középtengelyében triglifes párkányzatú aedikulával keretelt, néhány lépcsőfokkal megemelt bejárat áll.

A főszárny nyugati homlokzatán pedig ugyanezen enyhén kilépő, manzárdtetős, áttört attikafallal lezárt, pilaszterekkel hangsúlyozott középrizalit középtengelyében, a vasszerkezetű előtető alatt, néhány lépcsőfokkal megemelve, az épület másik bejárattal található. A déli keresztszárny észak-nyugati sarkánál, észak felől nyílik a kastély kápolnájának bejárata, felette, egy törtvonalú szemöldökpárkány alatt, a család mára megkopott címere helyezkedik el. A kúriának kéttraktusos, síkfödémes helyiségei vannak, az emeletes északi szárnyának lépcsőházában szecessziós stukkódíszek találhatóak, egykori szalonját szecessziós stílusú cserépkályha fűtötte ki. A kápolnában egy Magyarok Nagyasszonyát ábrázoló üvegfestmény található, az evangélistákat ábrázoló négy ólomüveg kép mellett.

A kastélyt fás park veszi körbe, mellette a 19. század végén, 20. század elején épült, megromlott állapotú gazdasági épületek találhatóak.

A kastély összetett szerkezete folytán komoly építészeti értékkel bír, külső és belső díszítéseinek pedig számottevő a művészettörténeti értéke. Az épületet műemléknek nyilvánították.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források:

Magyarország műemlékjegyzéke,

Tolna megye www.műemlékem.hu

Farkas Dénes-Temesi Ágnes: Tengelic története 2007.


Galéria