Szedresi Tarkasáfrányos

Az Őssárvíz hajdani medre mentén kialakított 116 hektáros védett terület a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet része. 1987-ben került országos védelem alá, elsősorban az itt található tarkasáfrány (Crocus reticulatus) állománya miatt, majd később 1999-ben, beleolvadt a tájvédelmi körzetbe. A sáfrány termőhelyét a széles mederben kanyargó Ős-Sárvíz vájta a homokos löszplatóba. Ezen a másfél kilométernyi partoldalon virít koratavasszal a közel tízezernyi tő tarkasáfrány.

Hazai sáfrányfajaink közül ez az egyetlen, mely nem a környező magashegységekből ereszkedett alá. Őshazája a Fekete -, és Földközi tenger partvidéke. Elterjedésének észak-nyugati határát a Kárpát medencében éri el. Hazánkban eredeti termőhelyei a homoki és lösztölgyesek lehettek, napjainkban az ezek helyén kialakult homok és löszgyepekben találjuk. Védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 forint.

A 4-10 cm-es, apró termetű virág sokszor már február közepén előbújik, és akár március végéig is elhúzódhat a virágzás. Megjelenésében nagyon jellegzetes, mással össze nem téveszthető. Tőlevelei keskeny-szálasak, középen egy fehér csík húzódik. A lepel 6 tagú, fehér színű. A külső lepelcimpákon három erőteljes ibolyaszínű csík húzódik.

A tarkasáfrány virágzása után bújik elő egyik legszebb tavaszi növényünk, a védett tavaszi hérics (Adonis vernalis). Aranysárga virágaival már messziről felhívja magára a figyelmet. A száraz, napsütötte pusztafüves lejtőkön érzi jól magát, csakúgy, mint a nyáron elszórt telepekben virágzó selymes boglárka (Ranunculus illyricus). A 30-50 cm magas növény virágai sárgák, levelei, szára ezüstösen selymesek, rányomott szőrűek.

A 15-20 méter magas partoldal előterében elterülő nedves gyepen, és a terület déli végén található fűz és zsombék lápon fordul elő a kecses megjelenésű fátyolos nőszirom (Iris spuria). A földön költ a panaszos hangú bíbic (Vanellus vanellus), és a fokozottan védett, ritkán látható haris (Crex crex). Ragadozó madarak közül leggyakrabban az egerészölyvet figyelhetjük meg, amint a régi medertörés felett felszálló légáramlatokat lovagolja meg. A nedves gyepek, sásos-nádasos területek felett a lassú, billegő röptű barna rétihéja (Circus aeruginosus) is sokszor látható vadászat közben. Ritkán, de a fokozottan védett kerecsen sólyom (Falco cherrug) is fel-feltűnik a védett területen.