Széles Lajos munkássága és a Naksol

A gyógyító borbélyként is ismert feltaláló 1897-ben Nakon született. A gazdasági világválság idején Dél-Amerikába emigrált, 1929-ben Uruguayban telepedett le és egy borbélyüzletet nyitott. Az üzletben kis labort hozott létre, ahol gyógynövényekből krémeket és parfümöket készített. 1957-ben két barátja súlyos égési sérüléseket szenvedett egy balesetben, ennek hatására kutatásokat kezdett az égési sérülések kezelésének témájában. 1962-re már tökéletes volt az „Anti-quema” receptje.

A különleges szer alappillére a rózsa lett, illetve a belőle nyert rózsaesszencia. Készítménye az égési sérülések mellett kiváló gyógyíre a rovarcsípéseknek, horzsolásoknak, különféle hámsérüléseknek, enyhíti és gyógyítja a napégés okozta bőrártalmakat is.

1964-ben hazatért szülőfalujába, immár Nakon folytatta gyógyító munkásságát. 1978 májusában Vitray Tamás "Csak ülök és mesélek" című műsorában bemutatta Széles Lajos „csodaszerét,” Mezei András pedig egy egész könyvet szentelt a témának "Mindenki megégetheti magát" címmel. A médiában történt bemutatás után, 1978-ban az Interág megvásárolta a receptúrát, és a Human Oltóanyagtermelő és Kutató Intézetben megkezdődött a Naksol névre keresztelt szer gyártása (Nak, a Tolna megyei falu és a spanyol sol=nap, illetve a solutio=oldat rövidítésének összetételéből).

1988-ban Magyarországon is törzskönyvezték. Ebben az évben Maecenas-díjjal tüntették ki, 1991-ben pedig Pro Oppido Dombóvár kitüntetésben részesült. Majdnem egészen a haláláig, 1992. január 18-ig jártak hozzá a gyógyulni vágyó emberek. Az égési sérülésekre szolgáló Naksol és a hasonló hatású Irix gyártását 2004-ben a PannonPharma vette át. A Dombóvári Helytörténeti Gyűjteményben 2011-ben kiállításon emlékeztek a gyógyító borbélyra, egykori dombóvári lakásánál és szülőfalujában is emléktábla őrzi emlékét.