Szily Géza festőművész munkássága

Tolna városhoz és Tolna megyéhez fűződő kötődése számtalan formában megnyilvánult. Egyéni stílusú, országosan elismert festészetével, munkásságával hozzájárul a megye és Tolna város hírnevének öregbítéséhez. Erőteljes, szinte izzó színvilága a valóságból kiindulva képzeletgazdag szürrealisztikus eszközök és rendkívüli finomsággal kidolgozott lírai részletek összhangjával ad különleges feszültséget, egyéni hangot festészetének.

Szily Géza Munkácsy-díjas festőművész Tolnán született 1938. szeptember 1-jén. Szekszárdon érettségizett a Garay Gimnáziumban, majd 1966-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola festő szakán. Mesterei Jakuba János, Ridovics László, Z. Gács György. 1987-től a szombathelyi tanárképző főiskola tanára, majd tanszékvezetője nyugdíjazásáig. Budapesten él, részt vett a szolnoki, kecskeméti, zsennyei művésztelepek munkájában, valamint a Tolna megyében szervezett nyári alkotótáborokban Pakson, Dunaföldváron, Kölesden.

Pályája elején kipróbált többféle technikát (gobelin, secco, olaj, olajtempera), de igazán az akvarell lett a számára megfelelő festési technika.

Tagja (és sok éven át vezetője volt) a Magyar Vízfestők Társaságának, a Folyamat Társaságnak, a Künstlergildének.

Részletek kritikákból:

"Intim festészet Szily Géza művészete. ő a magyar festők középnemzedékének azon tagjai közé tartozik, akik a modern világ és benne a művészet gyors változásai közepette is fogékonyak maradtak az emberi érzelmek, a mély, katartikus élmények iránt, és fenntartották a technikai igényesség korán magasra tett mércéjét. Szily Géza nem tárt kaput, hogy a hétköznapiság behatoljon művészetébe, nem engedett a könnyebb siker lehetőségének, sem a túlelméletiesedés divatjának. (..) Érzékenyen reagál a különös táji motívumokra, de mindig beléjük vetíti az ott élő emberek világát. (..) Mindezek azonban később képzeletében összefonódnak és a szabad képzettársítások szürrealisztikus vízióihoz fogható, látszólag spontán képi egésszé állnak össze. De Szily Géza a szürrealistákkal szemben nem a lélekfolyamatok automatikus kivetítője, hanem minden felmerülő részletet mérlegelő, tudatos formateremtő. E sajátos, rá olyannyira jellemző kettősség a művek megvalósításában is megnyilvánul. Választott technikája, az akvarell a képet egyszerre megfestő impulzív és nem spekulatív alkotót sejtet. Ezzel szemben Szily Géza hetekig, sőt hónapokig is érleli egy-egy kompozícióját, úgy, hogy a konkrét részleteket végül egy teljesen friss, bravúrosan áttetsző vízfestménnyé mossa össze, mely könnyed és elegáns megoldásában tárgyát csak sejtetni engedi. Eltüntet minden felesleges elemet, a képzelet és a technika kínálta szabadságot egymás javára kamatoztatja. (..) Művei ecsettel festett költői vallomások, a töprengő kortárs magyar irodalom esszéregényeinek képi rokonai."

"(..) A legrejtélyesebb s egyszersmind leghatásosabb művek közé tartoznak Szily Géza képei. A játszma vége és a Törött bika a mese és a mítosz határmezsgyéjén helyet foglaló világ hírnökei, állatmesék, amelyek úgy hatnak, mint nagy, mitológiai témájú festmények játszi lenyomatai, s ezáltal még leplezetlenebbül tárnak elénk valami valláson és civilizáción túli nyers, vadállati félelmet és kozmikus szorongást. A patkánnyá "széttörő" bika rajzán átderengő keresztre feszítési jelenet és e keresztmotívumnak kereszteződésként való visszatérése a Játszma vége című képen elválaszthatatlanul egymáshoz kapcsol teológiát és nihilizmust, megváltást és elmúlást."

"(..) Bármi történjék Európában, az Szily Géza képein visszahangzik, érzékenyen, művészien, éretten. Térben és időben utazhatunk Európában és a világban: a csillagok ugyanúgy hullanak Mezőtúron, ha a gáton bámulunk az éjszakába, mint Hamburgban a kikötőben. (..) Az elmúlt tíz-tizenöt év festői termését nézegetve, megpróbálhatjuk kitalálni az összefüggéseket, a "kiváltó okot", amely egy-egy kép alapgondolatát elindította: s ez nem egyszer napi politikai esemény volt. (..) Szily festészete mégsem politikai programfestészet, csupán alkotói módszere olyan, hogy későbbi képeinek alapötletét éppúgy kiválthatja élmény, mint rádióhír. Szily éppolyan európai ember, mint mi, akik aggódunk, figyelünk, néha sodródunk, de ő művész, ezért ő tenni is tud, mégpedig olyan képeket festeni, amelyekkel megörvendezteti nézőit és elgondolkodtatja: milyen is a mi Európánk?"

Kritikák:

Wehner Tibor: Színes magyar víz

Fábián László: Lényegi kérdések című írása

Mayer Éva : A Barátság, II. évfolyam IV. száma

Dr. Bajkay Éva: Halálfantázia a szimbolizmus varázsában

1971-től kiállító művész, jelentősebb kiállításai:

• Szekszárd (1971, 2013), • Budapest (1972), • Szolnok (1979, 1995), • Hamburg (1982), • Eger (1988), • Pécs (1989) • Budapest, Csontváry Terem (1989), Szombathelyi Képtár (1996), • több alkalommal szülővárosában, Tolnán.

Csoportos kiállítások résztvevője volt a Műcsarnokban (1985, 1999), az Ernst Múzueumban (1993), a Vigadó Galériában (1998), Kecskeméten (2001), Szekszárdon (1987), Egerben (1986, 1990-1996), Dublinban (1994), Londonban(1981), Németországban(1991, 1993).

Díjai / elismerései:

• Győri Művésztelep díja (1968), • IV. Festészeti Triennálé I. díj, Szolnok (1984), • X. Országos Akvarell Biennálé fődíj, Eger (1986), • VI. Országos Téjképbiennálé díja, Hatvan (1986), • Téli Tárlat, nívódíj, Szolnok (1987), • XL Országok Akvarell Biennálé díja (1990), • Nemzeti és Etnikai Kísebbségek Alapítvány nívódíja (1994), • XIV. Országos Akvarell Biennálé díja (1994), • Bizományi Kereskedőház Kortárs Kiállításának díja (1995), • 44. Vásárhelyi Őszi Tárlat munkajutalma (1997), Munkácsy Mihály-díj (2007) • Tolna Városért Kitüntető díj (2014)

Munkái közgyűjteményekben, közintézményekben:

• Magyar Nemzeti Galéria, • Szombathelyi Képtár, • Damjanich János Múzeum Szolnok, Xantus János Múzeum Győr, • Wosinsky Mór Megyei Múzeum Szekszárd, Dobó István Múzeum Eger, • valamint nagy méretű seccoja Tolnán, a házasságkötő terem falát díszíti, • festményében gyönyörködhetünk a bonyhádi Vörösmarty Művelődési Központban, Szekszárdon a városházán és Budapesten, • a Richter Gedeon Gyógyszergyárban gobelinjei láthatók.