Tolnai Lajos munkássága

A györkönyi születésű, vagyonát vesztett nemesi családból származó író, publicista a modern magyar irodalom egyik előhírnöke volt. Szülőföldjének népköltészete s népszokásai voltak ihletadói. Bölcseleti doktor, a Kisfaludy és Petőfi-társaság tagja, polgáriskolai igazgató-tanár volt. Tömör, erőteljes stílusával külön irodalmi műfajt művelt. Több műve a legjobb magyar prózai írásokhoz sorolható.

Hagymássy Sándor községi jegyző és Kolozsváry Júlia fia, született 1837. január 31-én Györkönyben (Tolna megye); az elemit Gyönkön, a középiskolát Nagykőrösön végezte, ahol négy évig volt Arany János tanítványa, akitől sok buzdítást és tanítást kapott. Azután az újonnan alapított református papnevelő-intézetbe került Pestre, Ballagi Mór, Székács József és Török Pál vezetése alá és kitűnő sikerrel tette le papi vizsgáit; Török azonban lefoglalta a pesti református főgimnázium számára, ahol Tolnai Lajos a magyar, latin és görög irodalomnak tanára lett.

A Kisfaludy Társaság 1866-ban választotta be tagjai sorába. 1868-ban Marosvásárhelyre hívták meg lelkésznek, ahol Erdély c. szépirodalmi lapjával a főváros figyelmét is maga felé tudta terelni. Majd báró Apor Károly erdélyi főúr segítségével Kemény Zsigmond Társaság néven szépirodalmi kört alakított, melynek későbbi Közlönyét is ő szerkesztette. Híveivel csakhamar meghasonlott és megkezdődött ellenségeskedése, s a harc teljesen felforgatta lelkületét és erre szüksége volt, hogy igazi szatirikussá legyen.

1878-ban a Petőfi Társaság választotta tagjai sorába. 1879. február 13-án a kolozsvári egyetemen bölcseleti doktorrá avatták és a budapesti egyetem még abban az évben magántanárrá habilitálta. 1884-ben önként lemondott lelkészi állásáról, Budapestre költözött vissza. Munkáival sok ellenséget szerzett magának; ezért érthető, hogy sokáig nem tudott megfelelő álláshoz jutni, ami küzdelmes életét valamivel kényelmesebbé tette volna.

 

Ezen évek alatt bámulatos tevékenységet fejtett ki az irodalom terén cikkeivel, tárcáival; volt idő, mikor egyszerre három regényét közölték a lapok. Végre 1889-ben a főváros szolgálatába jutott, előbb mint óraadó, majd mint rendes s igazgatótanár a IX. kerületi polgári iskolánál. Sokféle próbálkozása közül, mellyel új irányt akart szabni irodalmunkban, kiváló nevezetességű Irodalom című kritikai hetilapját (1887) saját költségén adta ki és jórészt maga írta. 1902. március 19-én, Budapesten halt meg.

Néhány műve:

Tolnai Lajos költeményei 1865.

Az én ismerőseim 1872.

A falu urai 1885.

Dániel pap lesz 1885.

A polgármester úr I–II. 1885.

A mai Magyarország I–II. 1889.

A rongyos 1890.

Sötét világ [önéletrajzi regény] 1898