Izmény

A Bonyhádi járáshoz tartozik. Első írásos említése 1261-ből származik. A török hódoltság idején elpusztult, és teljesen elnéptelenedett. Sokáig pusztán állt, csak a XVIII. század második felében érkeztek sváb telepesek Bajorország területéről. A második világháború után a német családok többségét kitelepítették, helyükre a bukovinai Andrásfalváról székelyek, míg a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében a felvidéki Nagysallóról magyarok érkeztek.