Pálfa az Apor nemzetség ősi birtoka volt, nevét már a tatárjárás előtt említették az oklevelek. A település eredeti neve Pálfalva volt, mely később Pálfára rövidült. 1543-ban elfoglalta a török, de a magyar végvári vitézeknek időnként sikerült visszaszerezniük. A 16. század második felében rác (szerb) menekültek telepedtek le a környező pusztákon. A harcokban elnéptelenedett község a 18. század elején települt újra, ettől kezdve a gróf Apponyi család birtoka volt.