Sárpilis a Sárköz legkisebb települése, a lakosság száma sohasem haladta meg az ezer főt. Első okleveles említése 1381-ből származik. A Rákóczi-szabadságharc alatt a falu lakatlanná vált. A pilisiek 1722-ben kötöttek szerződést Jány Jakab bátaszéki apáttal a falu megszállására, mely szerint visszakapták régi határaikat.
Az ármentesítés után Sárpilisen is birtokba vette a lakosság a faluhatár egész területét, a szántók területe jelentősen megnőtt, a szőlőtermesztés továbbra is fontos maradt.