Már az Árpád-korban plébániai székhely volt. A török idők alatt is hosszasan lakták, a hódoltság utolsó éveiben azonban elnéptelenedett. III. Károly rendelete nyomán a török hódoltság idején lakatlanná vált területekre érkezők három évi adómentességet, ingyen vetőmagot, igásjószágot, építési anyagot és vallásszabadságot kaptak. Az új lakosok az ÉNy-Dunántúlról érkeztek. A széles körű tájékozódás, az eseményekkel, szellemi áramlatokkal való érintkezés így egyre gyakoribbá válhatott.