Klasszicizáló késő barokk (copf) stílusban épült az 1780-as évek legelején. A városban 1781-ben tűzvész pusztított, ezt követően döntött Winkler Mihály plébános az ispotály megépítéséről. Elsősorban a beteg, részben pedig a vándorló iparoslegények számára szánta.
A 18. század elején emeletráépítéssel bővítették. Közel száz évvel ezt követően a főhomlokzata elé pilléres oszlopcsarnokot emeltek. Ekkor készültek az udvari oldal tornácai is, a földszinten íves, az emeleten oszlopos gerendás megoldással. Az 1950-es években átépítették, homlokzatát jelentősen leegyszerűsítették, új típusú ablakokat kapott. Helyreállítása csak 1989-ben zajlott. Az épület az utcavonalhoz képest enyhén ferde vonalban telkén szabadon áll. Kontyolt nyeregtetős kialakítású, főhomlokzatát gazdagon tagolják a faloszlopok és párkányok.