Bonyhádi Képzőművészeti Kör tevékenysége

A Bonyhádi Képzőművészeti Kör egy 1948/1949-től napjainkig folyamatosan működő informális alkotói közösség, amely indulásakor szorosan kapcsolódott a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium rajztanáraihoz. A csoport tagjai közül számos képző-és iparművész itt kezdte alkotást. Az alkotóművészeti kör évtizedek óta meghatározó része a bonyhádi és a völgységi kultúrának, hiszen az alkotók gyakori témája a bonyhádi és a völgységi táj.

A kör felnőtt és ifjúsági csoportjában évtizedek óta zajlik a személyiségfejlesztő munka, hiszen munkájuk elsődleges célja a különböző technikák elsajátítása mellett a személyiséget kibontakoztató, kiteljesítő önkifejezés.

Kiállításaikon a megyében és országosan képviselik Bonyhádot és a Völgységet egyaránt. Helyi jelentősége abban rejlik, hogy több mint 70 éve biztosítja azon bonyhádi és Bonyhád környéki felnőttek és gyermekek számára az önkifejezés, a személyiségfejlődés lehetőségét, akik számára ez a művészeti ág vonzó, illetve tehetségük ebben az irányban mutatkozott.

Rühl Gizella: A Bonyhádi Képzőművész Kör

A megalakulás időpontja bizonytalan. A források 1948 és 1949 őszét egyaránt megjelölik. Ami biztos, hogy a Kört Horváth Olivér, a Bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium tanára alapította meg bonyhádi üzemek dolgozóiból, a gimnázium képzőművészeti köréből és az úttörő szakkör legjobbjaiból, mintegy 20 fővel.

Nem lehet véletlen, hogy a Bonyhádi Képzőművészeti Kört egy gimnáziumi tanár indította hosszú útjára. A Bonyhádi Gimnázium jogelődjében, az 1806-ban alapított Sárszentlőrinci Algimnáziumban 1857-ben elindult „szám- és mértani nézettan”, valamint a „rajz és szépírás” oktatása. Az algimnáziumot 1870-ben áthelyezték Bonyhádra. 15 évvel később megjelent itt az állami tankerületi főigazgató és torna- és rajzszakterem építését írta elő. Ettől kezdve bekerültek az órarendekbe a „mértani rajz”, majd a „rajzoló geométria” nevű tantárgyak. „1893-ban felavatták az államsegéllyel felépült új tornacsarnokot és az új rajztermet (mindkettőt Tolna megyében elsőként). A 96 m2-es rajzterembe új célbútorok és mérőasztalok kerültek. A szekrénysorban helyezték el a 450 darabból álló szertári felszerelést (virág- és gipszmintákat, mértani és szabadkézi rajzmintákat, modelldarabokat). A falakat híres képzőművészeti alkotások bekeretezett másolatai, valamint Forberger tanár úr ceruza- és szénrajzai, olajfestményei díszítették.”

Forberger László az 1880-as évek közepétől 22 éven át oktatta az ifjakat „nézettan”-ra és szerkesztésre. Forberger Lászlót követő rajztanárok közül kiemelkedett März Konrád három évtizedes rajztanári tevékenységével. Két országos hírű tanítványa származott el innen: Bokor Vilmos festőművész és a Munkácsy-díjas Kerti Károly. A Bonyhádi Gimnázium rajztanár elődök munkáját folytatta és gazdagította 1940-től két évtizeden át Horváth Olivér.

A több mint hét évtizedes, 2020-ban is működő Bonyhádi Képzőművészeti Kör vezetői:

1948/49-1960: Horváth Olivér tanár, képzőművész. A kör munkájának irányításában segítségére volt a szintén Bonyhádon tanító művészházaspár, Palkó József és felesége, Marostordai Anna.

1960-1962: Lőrincz Vitus: tanár, képzőművész.

1962-1970: Kertes Kollmann Jenő grafikus, festőművész.

1970-től napjainkig: Kovács Ferenc tanár, képzőművész1970-től napjainkig

A kör megalakulásától feladatának tekinti az önkifejező, önmegvalósító képzőművészeti alkotómunka lehetőségeinek biztosítását, támogatását, az alkotók személyiségének megfelelő stílus kialakítását, a képzőművészet területén tehetséges gyerekek szakmai felkészítését a továbbtanulás érdekében, a felnőttek számára segítséget és szakmai tudást adni alkotómunkájuk kiteljesítéséhez, s irányító szerepet betölteni Bonyhád képzőművészeti életében.

Horváth Olivér ízig-vérig tanárember, aki a Képzőművészeti Főiskolán szerzett tudását és képességeit önzetlenül továbbadta a tanítványainak. Az ő keze alatt bontotta ki szárnyait Borsódy Ágnes, Borsódy László, Darázs Mária, Erős Márta, Genersich Nóra, Link Péter, Lőrinc Vitus, Lőrinczy Gyula, Mező Lajos, Péry József, Várda Ibolya; ők ma országosan ismert, sőt külföldön is jegyzett ipar- és festőművészek, építészek. A felnőtt tanítványok közül Kollman Jenő, Stekly Gyula, Bertalan Sándor több kiállításon mutathatták be alkotásaikat.

1950-ben Horváth Olivér és a kör csatlakozott a Képzőművészek és Iparművészek Dél- Dunántúli Csoportjához. Ez azt is jelentette, hogy a kör tagjai eljuthattak pécsi és budapesti kiállításokra, illetve kiállítási lehetőséget kaptak. Egy ilyen bemutatkozási lehetőségről ad hírt a Pécsi Napló 1950. május 18-i száma, az akkor használatos elnevezéssel, „szabadiskola”-ként aposztrofálva a kört. Kiemeli, hogy a középiskolai tanulókból, gyári munkásokból és úttörőkből álló növendékek munkáin látszik a hozzáértő és lelkes irányítás.

1952-ben a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a népművelés területén végzett kiváló munkája elismeréséül Palkó Józsefnek, mint a bonyhádi képzőművészeti kör és bábszínház vezetőjének a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozatát adományozta. (Tolnai Napló 1952. november 15.)

Az 1950-es években a gimnázium rajztermében tartotta foglalkozásait a Képzőművészeti Kör, itt adottak voltak a munka szakmai feltételei. Együtt dolgoztak a heti 2x3 órás foglalkozásokon az általános-, a középiskolások és a város üzemeiben dolgozó - képzőművészet iránt érdeklődő - tagjai. Horváth Olivér a korosztályuknak megfelelő feladatokat adott a kör tagjainak, először az egyszerű idomokat rajzoltatta, majd a kompozíció készítését segítő feladatok következtek. A gyakorlati feladatok mellett elméleti téren is képezte a résztvevőket anatómia és csontváztani gyakorlatokkal, művészettörténeti előadásokkal. A foglalkozások részét alkották a segítőszándékú műbírálatok.

1953-ban a kör – az akkori kultúragitációs elvárásoknak megfelelően - az egész járásnak grafikonokat készít a gazdasági tervekkel kapcsolatban, falitérképeket és karikatúrákat rajzolnak, valamint diafilmeket állítanak össze. Egész pontosan 64 grafikont és 380 karikatúrát készítettek.

Az az évi jelentésből kiderül, hogy 1949-től a népművészeti minisztérium támogatásával működött a kör. Ekkor a létszám 33 fő, s a kör vezetőjének személyes megbeszélései, a lehetőségek felvázolása révén szinte a város minden festegető dolgozóját sikerült bevonni a kör munkájába.

1953. januártól a járási kultúrotthon ad helyet a körnek, de télen sokszor nem tudtak dolgozni, mivel nem volt tüzelőanyag. Az 1953-as beszámoló szerint már kb. 4 évi működés után 1 tag felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, 4 tag az Iparművészetire és 4 tag a képzőművészeti gimnázium tanulója lett. Minden évben megrendezik a kör képzőművészeti kiállítását, amelyet növekvő érdeklődés kísér. Emellett egy, az akkori Sztálin téren lévő üzlet kirakatában elindították a kör állandó kiállítását, ahol a kör tagjai által rajzolt élmunkás- portrékat mutatták be. Rajzi és szobrászversenyt is rendeztek, jellegzetes székely díszítésű plakátokat készítettek a Székely Népművészeti Nap programjaihoz.

1954-ben tanulmányi kirándulás keretében Pécsre utaztak, ahol a megyei képzőművész körök kiállítását tekintették meg. Ebben az időben általában heti 2x3 órás foglalkozások vannak, emellett vasárnaponként a szabadban rajzolnak, festenek együtt.

1958-ban a járási művelődési ház képzőművészeti kiállításán jelentkezik Lőrinc Vitus fiatal alkotó is, akinek munkáit jó kritikával fogadják. 1958 novemberében Horváth Olivér munkájának elismeréseként a Művelődésügyi Miniszter Kitüntető Oklevelét vehette át.

Az 1959-ben megrendezett képzőművészeti kiállításon sokan voltak kíváncsiak a Képzőművészeti Kör tagjainak munkáira. A korabeli kritika az 1960-as kiállítás kapcsán kiemeli a kör tagjai ceruzarajzainak plasztikus ábrázoló erejét és Kerner József fafaragásait.

1960-ban Horváth Olivér Pécsre költözött, a kör vezetését Lőrinc Vitus festőművész vette át, aki 1961-ben - nagy érdeklődés mellett - kiállítás keretében mutatta be alkotásait Bonyhád közönségének, a kör tagjaival közösen. A kör sokat tesz tagjai esztétikai nevelése érdekében, terveik között szerepel rendszeres „műterem-látogatás”, ahol alkotás közben találkozhatnak velük az érdeklődők.

1962-től Kertes Kollman Jenő (1904-1979) grafikus veszi át a kör vezetését. Kertes Kollman Jenő sokoldalú művész volt. Egyaránt járatos a festészetben, grafikában, litográfiában. Grafikai munkásságát plakátok, meghívók, oklevelek, bélyegek, pénzek és ex librisek fémjelzik. A nagyközönség a bonyhádi zománcgyár tervezőjeként készült munkái alapján ismerte elsősorban. Rendkívül termékeny művész volt. Munka után, szabadidejében szinte az alkotás lázában égett. A környezetében levő táj, az évszakok változása, a napsütés, a nap járásával változó fény- és színviszonyok voltak az állandó ihletői. Tehát mindig volt témája, melyet újra és újra fogalmazott, újat kereső technikai kivitelezéssel, és megújuló alkotókedvvel. Ezt a hallatlan alkotóenergiát igyekezett folyamatosan átadni tanítványainak a Bonyhádi Képzőművészeti Körben, melynek alapító tagja volt 1948-ban.

1965-ös kiállításukon nem csak a felnőttek munkáit mutatják be, hanem gyermekrajzok is szerepelnek a 13 képzőművész 22 olajfestménye, számos akvarellje mellett. Ez a kiállítás is nagyon népszerű, az első 4 órában 200 látogatót vonzott.

1967-ben a kör egyik legtehetségesebb tagja, Major Kamill képkiállítása nyílik meg a járási művelődési házban. A megnyitó beszédet Lantos Ferenc művészeti gimnáziumi tanár tartja. Major Kamill az 1966/67-es megyei ifjú képzőművészek kiállításán aranyérmet nyert, s az 1967. évi keszthelyi Helikonon is aranyérmet szerzett. Ősszel 4 képpel szerepelt Szegeden a Képzőművészeti Körök Országos Kiállításán, a „Tánc és ritmus” című képét a zsűri díjazta. Kertes Kollmann Jenő is részt vesz nyaranta a paksi, dunaföldvári, dunakömlődi, kölesdi művésztelepek munkájában, mintegy szakmai továbbképzésként.

1970-ben a kör tagjai közül Érdi Judit tűzzománc alkotásokkal szerepel a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központban a Fiatal Képzőművészek Klubjának első tárlatán. Mellette kiállított még a tamási Lippai Tamás és a szekszárdi Takács Béla festményeket, grafikákat. 1970-ben Kertes Kollmann Jenő a kör vezetését átadja Kovács Ferenc művésztanárnak, aki a mai napig – több mint 50 éve – nagy hozzáértéssel, szakmai felkészültséggel, toleranciával, empátiával vezeti a kör munkáját. A kör sokáig a szabadtéri színpad melletti pavilonban működött, később a könyvtár épületében kaptak egy keskeny szobát, végül a Vörösmarty Mihály Általános Iskola rajztermében tartják a foglalkozásokat 1974 óta. Nagyon sok technikát megtanultak: olajfestmény, akvarell, tempera, guas, tollrajz, litográfia, elektrografika, tűzzománc, szénrajz, kőszobor, kerámia, gobelin,, linómetszet. Mindenki érdeklődésének megfelelően tevékenykedhetett. A foglakozásaik célja változatlan: egyfajta ízlésformálás, esztétikai igényesség kialakítása, az alkotó munka folyamatának megismertetése, tanulmányok készítése, az imitatív ábrázolástól az expresszív, képzelet varázsolt, kreatív egyéni alkotásokig eljutás, az önálló, önkifejező alkotói tevékenység lehetőségeinek feltárása, biztosítása. Mindenkori feladat volt - és a szerény lehetőségek ellenére ma is az - a képzőművészeti kifejezési módok, alkotási módszerek, valamint technikák, eszközök, anyagok megismertetése és mesterségbeli tudás szintű alkalmazása. Cél a kortárs képzőművészet alkotó módon való befogadtatása is. A kör lehetőséget ad a képzőművészeti szakiskolák, középiskolák, főiskolák, egyetemek, műszaki főiskolák felvételi anyagainak elsajátítására, felkészítésre. Több egykori tag folytatta ez irányú tanulmányait. Tehetség-utánpótlás is van, tanítványok sora nyer a rajz kiállításokon.

A Bonyhádi Képzőművészeti Kör gyermekcsoportjának díjaiból (a teljesség igénye nélkül):

1972. „Népdal a gyermekrajzokon” országos verseny: Wugrik Vera 1973. „Hazánk mezőgazdasága diákszemmel” országos verseny Dióssy Gábor 5. oszt. 1973. Országos rajzverseny Budapest, 7-8. osztályos korcsoport 1. helyezés: Fehérvári Gábor 7. oszt. Részvételt nyert továbbá Berlinbe, a VIT-re. 1973: Budapesti Mezőgazdasági Múzeum országos pályázatai: Kollektív 2. hely 1975: Zánka: nemzetközi pályázat ( Zánkai Galéria) 1. helyezés: Antal Anikó 8. osztály - „Bohócok” linometszet 1981. Űrhajós Pályázat Budapest- országos verseny. Díjazottjaink: Potápi Rita, Holló Barna, Tamás Gabi, Baricz Teréz. 1982. Nemzetközi rajzpályázat, Berlin: „Barátság kőolaj vezeték mentén” Kovács Tamás 1. helyezés. 1982. A környezet védelme, országos pályázat, Budapest: 1. helyezett Orbán Melinda 7. osztályos 1984. Nemzetközi rajzpályázat Berlin: Kollektív nagydíj, 1. helyezés Palkó Tamás + 9 díjazott. 1984. MOB és Művelődési Minisztérium országos pályázat: Sövér Zoltán, Ambrusz Gábor, Pogonyi Zoltán 1986. Nemzetközi rajzpályázat Berlin: díjazott: Geisz Jozefa, Kovács Tamás 1986. „Mi szövetkezetünk” országos pályázat: Scheidler Géza, Plesz Éva 1986. Malév: „Repülési élmény” (beérkezett 30.000 rajz): díjazottak: Jung Péter, Szentes Csaba 1987: Nemzetközi rajzpályázat Berlin: díjazott Helfenbein Gábor 1993. Magyar Földtani Intézet- „Smaragd” környezetvédelmi pályázat: nagydíj, 1. helyezés + 11 tanuló díjazott. 1993. Csuka Zoltán Városi Könyvtár Érd, országos pályázat: Költészet napja 1993. díjazottak: Hortobágyi Kata, Szabó Réka. 1997. OTP Bank Budapest,nemzetközi pályázat: díjazott Pusch Adrienn 1997. Takarékszövetkezeti Szövetség Budapest, országos pályázat: 1. helyezés Pálos Hajnalka. További díjazottak: Kovács Tünde, Pálos Gabi, Gergely Zsuzsi

1986-tól rendszeresen szerepeltek a kör alkotói a felnőtt megyei és országos amatőr kiállításokon (Amatoer Artium).

A kör 1994-es kiállításáról így ír Pál Ágnes:

„Az igazi művészet szeretete - akár zenében, akár versben, akár képekben találja meg valaki - igényességre nevel. Igényesség önmagunkkal és másokkal szemben. Ezt a nyelvet tanulják a bonyhádi képzőművész kör tagjai…. Megnyitó előtt, ahogy nézegettem a képeket s utána azon törtem a fejem, hogy mit is mondjak, rádöbbentem, hogy a csoport minden kiállítójából bennem maradt valami. Pogonyi Zoltán Sancho Panzája, Lőrincz Péter göcsörtös fái, Lesták János görögös portréja, Kárpáti Ildikó tűzzománcainak visszafogott lángolása, Reif György tollrajzainak életszerűsége, Lőrinczy Renáta szinte már Gross Arnoldos mívessége, Blénesi János tájképeinek hívogatása. Feketéné Jánosi Ildikó papírmetszeteinek megkapó szépsége, Csibi Emőke egyiptomi mintáinak egzotikussága, Pálfi Andrea ékszerré varázsolt szarvasbogara, Kiss Annamária három kívánságot teljesítő halacskája, Szilágyi Éva a világ gyermekeit magához ölelő anyája, Égi Márta rejtelmes, szürke- kék- feketébe öltöztetett vidéke. Kovács Ferencről, a kör vezetőjéről: Akik az általa vezetett körhöz kötődnek kiállításokra, múzeumokba járnak, tárlatokat rendeznek, képzőművészeti albumokat forgatnak, egyszóval kultúra közvetítők ők, a vizuális kultúra értékteremtői és terjesztői.”

1996-ban Illés Zsuzsanna az országos EXPO plakátverseny győztese lett. Jutalma: 2 hét görögországi tanulmányút. Az utolsó évtized sikerei közül kiemelkedik Fekete Gyöngyi részvétele a Besons-i (Szekszárd francia testvérvárosa) művészeti fesztiválon, ahol másodmagával és alkotásaival képviselte Tolna megyét.

A Bonyhádi Képzőművészeti Kör tagjai közül többen a képző- és iparművészeti diplomát megszerezve profi alkotóművészek lettek, számtalan egykori tag végzett az építészeti egyetemeken, főiskolákon, vagy rajztanári képesítést szerzett. Emellett népművész, keramikus, textiltervező, grafikus, ötvös, bőrműves, divattervező, bábos, fotós és dekoratőr indult innét, hasznosítva az itt megszerzett tudást. Az utóbbi időben már az is megtörtént, hogy egykori tagok gyermekei mellett már unokáik is részt vettek a kör munkájában.

Kovács Ferenc a rendszeres heti foglalkozások mellett sok éven keresztül szervezett nyári művésztáborokat a felnőttek részére Bátaapátiban és Tevelen, de más korosztályok részére Óbányán, Tengelicen, Kölesden, Szálkán és másutt. A kör általános iskolás tagjai sokszor vettek részt a megyei gyermekrajz pályázatok nyerteseinek rendezett nyári táborokban, de közreműködtek a tagok a tábor munkájában is segítőként. Emellett a kör tagjai rendszeresen egyénileg is továbbképezték magukat más művészeti alkotótáborokban.

A kör egykori és aktív tagjai, vezetői és más, a városhoz kötődő művészek munkáiból 1997-ben nyílt nagy sikerű kiállítás „Akiket Bonyhád megihletett...” címmel. A kör megrendezte a jubileumi (50., 60., 70. éves) gyűjteményes kiállításokat, de a jubileumi évek közötti időben is csoportos kiállításait. Emellett a tagok önálló kiállításokon is rendszeresen bemutatkoznak. A közösen megtekintett egyéb kiállításokat a kör minden esetben megbeszélte, szakmailag értékelte. Több esetben egy-egy neves képzőművészeti alkotó életművének bemutatása is szerepelt a foglalkozásokon, az alkotások részletes elemzésével.

2017-ben a csoport legjelentősebb kiállítása Szekszárdon, a Babits Mihály Kulturális Központban volt, ezen 22 alkotó 50 munkával szerepelt. 2018-ban rendezte meg a kör Bonyhádon a 70 éves jubileumi kiállítását, amely hatalmas sikert aratott. Ezen a nagyszabású kiállításon 43 alkotó munkái szerepeltek A kiállítóteremben látható tárlat mellett a művelődési ház aulájában a kör működése során készített gyermekrajzokból láthatott a közönség egy színvonalas válogatást.

2019-ben a jubileumi kiállítás anyagát a kör bemutatta Pécsen, a Civil Közösségek Háza Gebauer Galériájában is. A tárlatot a látogatók figyelmébe ajánló Kovács Ferenc a sokszínűségre hívta fel a figyelmet:

„Ezért is látható itt a hagyományos, tanulmányos kifejezésű kép is, de van, ahol már a realitáson túlra is kacsintgat az alkotó. - van, ki az irracionalista világban kalandozik, víziókkal, jelképekkel fejezi ki magát - van, ki ösztönösen ráérez a matisse-i szín és formavilágra - van, ki lágyan rokonítja a színeit egymáshoz - van, ki dekoratívabban, expresszívebben alakítja át a valóság motívumait - van, ki finom, meleg rokon színekkel hoz létre romantikus, lírai hangulatot. Találni olyan valóságos motívumokat, melyek mellett minden nap elmegyünk, de csak az érzékeny szem veszi észre bennük a különös közlési lehetőséget. Látni olyan képeket, melyeken összehangoltak a kompozíciós elemek, így egységességet közvetítenek. Az alkotói folyamatnak sajátos dinamikája, varázsereje van. Szinte feloldódunk a festés, rajzolás örömében, kizárva a külvilágot, az időt, hiszen lelkünk legrejtettebb zugait fejezzük ki formákban, színekben, tónusokban. A különböző alkotói személyiség ellenére nagyon jellemző a kollektívára az egymás iránti támogatás, legyen az a különböző technikai eszközök használata, vagy a kifejezési erő növelése érdekében végzett segítés.”

További források:

https://www.youtube.com/watch?v=EoAvliA7EJc

http://www.bonyhad.hu/kozelet/civil-szervezetek/bonyhadi-kepzomuveszeti-kor.html

https://www.teol.hu/kultura/helyi-kultura/sokakat-tanitott-a-szinek-szeretetere-1103673/

Völgységi hírlevél VIII. évfolyam 5. szám 2014. május 8-9. oldal:

http://vot.hu/volgysegihirlevel.php

https://hirmagazin.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Bonyhad/pages/bonyhadi_ arckepek/006_5_kepzomuveszek.htm