A 18. század utolsó évtizedeiben Székelyföldet elhagyva a soknemzetiségű Bukovinában alapítottak magyar falvakat a bukovinai székelyek, ahol létszámukat megsokszorozták. Andrásfalva, Hadikfalva, Fogadjisten, Istensegíts és Józseffalva népe, több mint háromezer család 1941-ben települt haza Magyarországra. 1945-től jelentős számban Bonyhádon és környékén is élnek. Vándorlásaik
során hűek maradtak magyar nyelvükhöz, kultúrájukhoz. Hagyományőrző pávaköreik
már az 1960-as évek végétől működnek. Él a viseletük, ízes tájnyelvük, a szövés
és fafaragás, fennmaradtak táncaik, népdalaik, szokásaik, meséik. 1989-ben
alakult meg Bonyhád központtal a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége, amely
közel negyven székelykör munkáját segíti. Alkotások, kiállítások,
tanácskozások, könyvek, néprajzi gyűjtőtáborok, szakképzések a ma is eleven,
gazdag népi kultúrájuk bizonyítékai.