Bukovinai székely szülők gyermekeként, de már Magyarországon született, felmenői az Istensegíts nevű faluból származnak. A családban nagy hagyománya volt a kézművességnek és a művészet szeretetének, testvérével együtt már gyermekkoruktól segítették édesanyjukat szőttes-, és hímzés minták gyűjtésében, rajzolásában. A szövés alapjait nagymamáitól, és édesanyjától tanulta meg, majd iskolai keretek közt és önképzéssel, kutató munkával is gyarapította ismereteit.
Lőrincz Etel a bukovinai székely textilkultúrának nem csak művelője, de szakértője és oktatója is. 2005-ben jelent meg könyve Bukovinai székelyek festékes szőnyegei címmel. Az iskolarendszerű oktatásban is tevékenykedett, szőnyegszövő és takács hallgatókat oktatott, valamint sajátos nevelési igényű fiatalokat tanított szőni. Elnökségi tagja a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének, emellett évtizedeken át szervezte és vezette a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége néprajzi táborait fiatalok számára és „Jut eszembe!” címmel felnőttek részére. Szakkörökön is oktatja a bukovinai székely szőttesek készítésének technikáit. A bukovinai székely textilkultúra megőrzésén és tovább tanításán dolgozik.
Lőrincz Etel 2022-ben kapta meg a Népművészet Mestere díjat.