A Szeszgyár épületcsoportja a falu legkülső házaitól mintegy fél kilométerre helyezkedik el. Középen található maga a háromszintes gyárépület, amelyet a Kunffy család építtetett. A 19. század végére elkészült objektumot jellegzetes „milleneumi” stílusban emelték.
A Sárköz belvizeinek elvezetésére a Sárvíz torkolatánál 1879-ben háromnyílású zsilipet készítettek, ami azonban a felgyülemlett belvizet gravitációsan nem tudta elvezetni. Ezért 1896-ban szivattyúházat építettek, három, egyenként 1,5 m3/sec teljesítményű, Schlich-Nicholson gyártmányú, vízszintes tengelyű centrifugál szivattyút állítottak be, melyeket a Röck Gépgyárban készített gőzgépek hajtottak.
A borjádi sörétgyár a megye legrangosabb ipari műemléke. Az egykor impozáns épületet Pichler Gusztáv építtette és üzemeltette saját birtokán. Ő felismerte a lehetőséget, hogy az iparnak és a vadászatnak nagy mennyiségű sörétre van szüksége, amit csak nehezen lehetett külföldről beszerezni.
2012-ben visszakerült a városba az addig az óbudai Goldberger Textilipari Gyűjteményben megőrzött, az egyik legtovább működő hazai textilmanufaktúra.
A híd Szent László király, Szekszárd város védőszentjének nevét viseli. Szekszárdtól északkeletre köti össze a Dunántúlt az Alfölddel. A köznyelv hívja szekszárdi hídnak is.
