A kulapusztai külterületen herceg Esterházy Pál Antal építtette a barokk stílusú együttest 1739 és 1744 között. Eredetileg téglalap alaprajzú, kettős udvar körül földszintes épületegyüttest terveztek. Ettől eltérve hét, egymáshoz nem csatlakozó épületet emeltek: úgynevezett kastélyt, vele szemben cselédházat, oldalt két istállót és lovardát, odébb magtárat és gazdasági melléképületet. Ezeket később átalakították, részben lebontották.
Historizáló stílusban 1878-79-ben építették a város főteréről nyíló Vár köz sarkára. Homlokzatainak az eredeti szerinti helyreállítása 1965-ben történt meg. A belső rekonstrukciójára 1992-ben került sor, a kapualjéra a 2001-es esztendőben.
Az épületet az 1828-ban emelt, majd az 1849-es tűzvészben leégett templom helyén az 1850-es években historizáló stílusban emelték. Báta Alszög nevű részében keskeny utcával szétválasztva áll egyfelől a templom, másfelől az egykori lelkészlak és iskola közel szimmetrikus épületegyüttese.
A klasszicizáló stílusban emelt plébániaépület a Nagyboldogasszony plébániatemplommal egyidőben, azaz a 20. század legelső éveiben készült el. A templomtól délre a tér túlsó oldalán álló saroképület.
A Menradus Ferenc Konrád gazdag helyi kereskedő felajánlása alpján kezdték el építését. Késő barokk stílusú épülete 1817-ben készült el. A 19. és a 20. század utolsó éveiben is felújításon esett át.
a környezet tudatos építési munka eredményeként létrehozott, illetve elhatárolt épített (mesterséges) része, amely elsődlegesen az egyéni és közösségi lét feltételeinek megteremtését szolgálja; valamint az embert körülvevő környezet fenntar